-
Te, Géza, kéne már valamit csinálni, mert ez így tűrhetetlen.
-
Én sem bírom már tovább, ez egyszerűen felháborító.
-
Most nézd meg ezt a hírt... ja, nem ezt, hanem ezt. Már megint módosították, a szakmai szervezetekkel meg nem is egyeztettek.
-
Veletek sem, Pista?
-
Hát, hozzám senki nem jött oda. Pedig elmondtam volna neki. Az én drága édesanyám még arra tanított, hogy az arcom verejtékével kell megkeresni azt a pénzt, amiből élni akarok, nem másoktól elvenni.
-
Milyen igaz. Jól mondod! Nem tűrjük! Hát nincsenek is valódi érdek-képviseleti szerveink!
-
Nincsenek! Te, várjál csak kicsit... Mintha volna itt valami szakszervezet...
-
A szakszervezetet megvette a kormány már rég kilóra. Nézz rá a vasutasokra.
-
Ez igaz. Na de itt van ez a másik...
-
Az a pékeké.
-
Nem arra gondoltam, hanem az éjszakai szövőnőkére.
-
Jaj, a Gizike... Istenem, milyen bögyös kis menyecske volt az még '17-ben... De hát azok nem csinálnak semmit!
-
Milyen igaz, semmit nem csinálnak! Bár mintha lett volna a múltkor valami demonstrációjuk fent, Pesten.
-
Én nem hallottam róla, nem mondta be a híradó.
-
Ja, akkor valamivel keverhettem.
…
-
Na de mégiscsak csinálni kellene valamit!
-
Csinálni kell!
-
Fogjunk össze!
-
Fogjunk!
-
Mutassuk meg nekik!
-
Mutassuk!
…
-
Te, Géza, azt hogy kell?
-
Azt hittem, Pistám, te jobban tudod, mióta munkanélküli vagy, több időd van olvasásra.
-
Hozzunk létre mozalmat!
-
Hozzunk!
-
Ahol a hozzánk hasonló egyszerű, szegény ember elmondhatja a panaszát!
-
Milyen igaz! Csináljuk!
…
-
Pistám, de hogy kell?
-
Gondolkodjunk.
-
Milyen igaz, gondolkodjunk.
…
…
…
-
Kéne szerezni egy termet, ahová mindenki eljön és elmondhatja.
-
Igen! Ez az! Na de várjál csak...
-
Nem várok!
-
Ha mindenki elkezdi mondani a magáét, márpedig, Géza, ha elkezdi mondani, annak a következő héten sem lesz vége, szóval kellene valami forma neki.
-
Milyen igaz. A forma, az nagyon fontos.
-
Meg kéne alapulnunk.
-
Azt hogyan kell?
-
Összejövünk mindannyian egy helyiségben és elmondjuk, mi bánt.
-
Milyen igaz... Bár...
-
Már megint mi van? Te nem akarsz változást? Tenni kell valamit, mert ez tűrhetetlen!
-
Mert azon gondolkodom, hogy mindenki elmondja a magáét, és hidd el, mindenkinek sok igazsága lesz. És aztán?
-
Mit aztán?
-
Akkor mi van, ha elmondtuk?
-
Akkor, Géza, az lesz, hogy majd ezek ott fent tudni fogják!
-
Milyen igaz. De várjál csak kicsit... Honnan tudnák?
-
Hogyhogy honnan?
-
Megmondjuk nekik!
-
Odamegyünk mindannyian és elmondjuk nekik is.
-
Újra? Mindet?
-
Nem, hát össze kéne foglalni valahogy. Kiáltvány vagy ilyesmi.
-
Milyen igaz.
…
-
Levezető elnök.
-
Mi van vele?
-
Az kell egy ilyenhez.
-
Tényleg, nem jutott eszembe. De akkor meg kell egy ember is, aki leírja.
-
Hívunk újságírókat.
-
Nem jó, az újságírók mind hazudnak, mondta a tévében valami újságíró.
-
Mi is meg tudjuk csinálni ám!
-
Hogyan?
-
Írjunk nyílt levelet! De olyan keményszavút ám!
-
Milyen igaz.
…
…
…
-
Megvan! Kezdjük úgy, hogy követeljük!
-
Az úgy jó lesz! Csak egyszerűen, becsületesen! Amúgy mit követelünk?
-
Amit majd elmondunk, amikor mindenki összegyűlik.
-
De mindenki mást fog követelni!
-
Milyen igaz. Bár a lényege ugyanaz lesz.
-
Megfogtál. Kell valaki, aki látja, mi az az ugyanaz. De ehhez egy ember kevés.
-
Akkor legyen elnökség.
-
Ez az! Legyen elnökség!
-
Választmány?
-
Az is. Meg jegyzőkönyvvezető!
-
Milyen igaz.
…
-
Kéne valami nevet találni, ha már végre olyasmit csinálunk, amit előttünk még soha senki.
-
Milyen igaz.
-
Szép hazánkért?
-
Ringó búzakalász?
-
Acélos keménység?
-
Hú, az jó. De várjál.
-
Már megint mi van. Itt állunk a történelmi pillanat kapujában és ilyesmiken akadsz fenn?!
-
Hát mert nem dönthetünk egyedül ebben a kérdésben.
-
Milyen igaz. Döntsön a választmány meg az elnökség!
-
Ahhoz meg kell szavazni őket.
-
A szavazáshoz össze kell gyűlnünk, hogy megszavazzuk, mikor szavazzunk majd.
-
Kemény munka ez.
-
Kemény.
…
-
És aztán?
-
Mit aztán?
-
Hogy aztán mi lesz? Összejövünk, választunk választmányt, megszavazzuk, mikor legyen az a nap, amikor mindenki elmondja, mit gondol, megszavazzuk a napirendi pontokat és a napirend előttieket és utániakat, aztán ezeket leírjuk és elküldjük. Aztán mi lesz?
-
Mi a kérdés?
-
Merthogy elküldtük a levelet. És akkor várunk?
-
Várunk.
-
Mire?
-
A válaszra. Naná, majd a sült galambra.
-
Nem jó.
-
Te kötözködsz.
-
Jó, mert figyelni kell. Mert ha jön is válasz, mi ketten nem tudjuk eldönteni, megfelelő-e az nekünk.
-
Milyen igaz. Fején találtad a szöget. Hát... Akkor újra össze kell hívni mindenkit.
-
Megszavazni előbb, hogy mikorra.
-
Aztán megszavazni a napirendet. A napirend előttieket. Meg a napirend utániakat. Demokrácia van.
…
…
…
-
Te, Géza, mintha már olvastam volna valahol ilyesmiről valahol.
-
Úgy érted, más is csinálja már ugyanezt?
-
Igen.
-
De biztos nem olyan jól, mint mi fogjuk!
-
Az biztos. Csak...
-
Mi van már megint?
-
Nem kéne velük is egyeztetni? Hiszen már régebb óta csinálják. Fénymásolójuk meg szóvivőjük is van.
-
Nem mondod?!
-
De mondom.
-
Azt mondod, hogy most feltaláltuk a spanyolviaszt?
-
Lényegében. De hogy herénket vertük, az biztos.
Konspiráció
2013.09.10. 09:54 | törökmonika | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr995505491
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.