Nem leszek összeszedett, felmentésem van gondolkodás alól.

Állati helyes jelenetek vannak, nem győzöm kapkodni a fejem. Kicsit felgyorsultak az események.

Érdekes, régebben mintha lassabban ment volna az idő (tudom, tudom... régebben a nosztalgia is más volt).

Mivel egyszerűen nem férnek el már egy járókában, kitettem őket a nappaliba rohangálni. Elfogyasztottak egy Nyeső Mari CD-borítót, két könyvet, a lépcsőn még elkaptam az egyiket, míg a másik kirajtolt a kertbe, de abban azért megállapodhattak titokban, hogy baromira szirénáznak. Jól megy.

Szerencsére az influenzából kifolyólag megsüketültem - remélhetőleg csak átmenetileg - a fél fülemre, így nem annyira zavar (de).

Szerencsétlen Molly kutya igen jámbor fajta, de már ő sem nagyon bírja a folyamatos nyesztetést. Konkrétan zokogva menekül el a kert igen távoli sarkába.

És akkor most képzeljük el, hogy a kishölgy nem híve a konvencióknak, ő bizony úgy négykézlábazik, mint a mackók: hátsó nyújtott lábbal. Ez gyakori pofára esést eredményez.
A fiatalember apja fia, állandóan a konyhába igyekszik, nyilván pacalt főzni.
Ha megjön az apjuk, azonnal enni akar nekik adni, mert szerinte egy ember csak azért nyafoghat, mert éhes. Véletlenül sem verte be a fejét, nem unatkozik vagy álmos.
Ha megjön Négyeske, nekiáll ukulelézni nekik.
Ha megjön Hármaska, akkor azonnal aggódni kezd, de legalább - férfiember létére - azonnal profin átpelenkázza őket.
Ha megjön Ketteske és a párja, azonnal nekiállnak valami iszonyat dédnagymamásan gügyögni.
Egyeske még nem jött meg, de nagyon várjuk, mert szerintem az egyetlen normális ember a családban.

Szerintem én szimplán önvédelemből süketültem meg, egyelőre persze még csak a fél fülemre, de kíváncsian várom a továbbiakat.

Gyakorlatilag bárhol és bárhogyan képes vagyok már elaludni - ó, a régi szép idők, amikor álmatlansággal küzdöttem...

Ha felébredek, nem találom az ajtókat, mert a pasi természetesen megint átalakította a lakást.

Már próbálkozunk különböző szilárd dolgok szervezetbe bevitelével.
Csodapasi persze mindig mindent jobban tud, mert nyilván nagyobb a tapasztalata (ezt viccből mondtam), mindenesetre ma lemostam a falat, mert a brokkolis sárgarépa nem jött be.
Azonkívül a szomszéd kanala mindig zöldebb.
Egy neked, egy neki.
Gondoltam én.
Hát nem.
Még szerencse, hogy kétkezes vagyok...

Ma, amikor a fiatalurat a lépcső közepéről szedtem vissza, elkezdtem sikoltozni, hogy AZONNAL kérek segítséget holmi rácsok képében. Egy órán belül hozta egy tüneményes kislány meg az apukája. Már csak nyolc-tíz kell.

A pelenkázás úgy néz ki, hogy már segítséget kell kérnem, ha van itthon valaki. Egyik ember ráfekszik és leszorítja, a másik villámban cseréli a pelenkát, aztán gyereket cserélünk.

És igen, megtörtént a varázslás is.

Talán nem meséltem, de Hármaska imádta az első pillanattól Négyeskét. Kérte annak idején, hogy hadd tegye be ő az ágyába az akkor pár hetes hugit. Hát nagyot puffant, mi tagadás. 

Négyeske azóta zseni. Jó lehet, hogy nem ettől, csak az anyai gének :)

Na, ma sikerült a fiatalurat is lebukfenceztetni. Kíváncsian várom, informatikus vagy matematikus lesz-e belőle (mert baja nincs, csak nagyot puffant). Az elkövető természetesen Hármaska - benne van a kezében a rutin.

Én meg csak ülök és öregszem, vágyom pár óra nyugodt alvásra, amire esélyem nincs, de sebaj, úgy szép az élet, ha színes és zajlik :)