Nem ebben állapodtunk meg!

Te, Géza, kéne már valamit csinálni, mert ez így tűrhetetlen.

Én sem bírom már tovább, ez egyszerűen felháborító.

Most nézd meg ezt a hírt... ja, nem ezt, hanem ezt. Már megint módosították, a szakmai szervezetekkel meg nem is egyeztettek.

Veletek sem, Pista?

Hát, hozzám senki nem jött oda. Pedig elmondtam volna neki. Az én drága édesanyám még arra tanított, hogy az arcom verejtékével kell megkeresni azt a pénzt, amiből élni akarok, nem másoktól elvenni.

Milyen igaz. Jól mondod! Nem tűrjük! Hát nincsenek is valódi érdek-képviseleti szerveink!

Nincsenek! Te, várjál csak kicsit... Mintha volna itt valami szakszervezet...

A szakszervezetet megvette a kormány már rég kilóra. Nézz rá a vasutasokra.

Ez igaz. Na de itt van ez a másik...

Az a pékeké.

Nem arra gondoltam, hanem az éjszakai szövőnőkére.

Jaj, a Gizike... Istenem, milyen bögyös kis menyecske volt az még '17-ben... De hát azok nem csinálnak semmit!

Milyen igaz, semmit nem csinálnak! Bár mintha lett volna a múltkor valami demonstrációjuk fent, Pesten.

Én nem hallottam róla, nem mondta be a híradó.

Ja, akkor valamivel keverhettem.

…

Na de mégiscsak csinálni kellene valamit!

Csinálni kell!

Fogjunk össze!

Fogjunk!

Mutassuk meg nekik!

Mutassuk!

…

Te, Géza, azt hogy kell?

Azt hittem, Pistám, te jobban tudod, mióta munkanélküli vagy, több időd van olvasásra.

Hozzunk létre mozalmat!

Hozzunk!

Ahol a hozzánk hasonló egyszerű, szegény ember elmondhatja a panaszát!

Milyen igaz! Csináljuk!

…

Pistám, de hogy kell?

Gondolkodjunk.

Milyen igaz, gondolkodjunk.

…

…

…

Kéne szerezni egy termet, ahová mindenki eljön és elmondhatja.

Igen! Ez az! Na de várjál csak...

Nem várok!

Ha mindenki elkezdi mondani a magáét, márpedig, Géza, ha elkezdi mondani, annak a következő héten sem lesz vége, szóval kellene valami forma neki.

Milyen igaz. A forma, az nagyon fontos.

Meg kéne alapulnunk.

Azt hogyan kell?

Összejövünk mindannyian egy helyiségben és elmondjuk, mi bánt.

Milyen igaz... Bár...

Már megint mi van? Te nem akarsz változást? Tenni kell valamit, mert ez tűrhetetlen!

Mert azon gondolkodom, hogy mindenki elmondja a magáét, és hidd el, mindenkinek sok igazsága lesz. És aztán?

Mit aztán?

Akkor mi van, ha elmondtuk?

Akkor, Géza, az lesz, hogy majd ezek ott fent tudni fogják!

Milyen igaz. De várjál csak kicsit... Honnan tudnák?

Hogyhogy honnan?

Megmondjuk nekik!

Odamegyünk mindannyian és elmondjuk nekik is.

Újra? Mindet?

Nem, hát össze kéne foglalni valahogy. Kiáltvány vagy ilyesmi.

Milyen igaz.

…

Levezető elnök.

Mi van vele?

Az kell egy ilyenhez.

Tényleg, nem jutott eszembe. De akkor meg kell egy ember is, aki leírja.

Hívunk újságírókat.

Nem jó, az újságírók mind hazudnak, mondta a tévében valami újságíró.

Mi is meg tudjuk csinálni ám!

Hogyan?

Írjunk nyílt levelet! De olyan keményszavút ám!

Milyen igaz.

…

…

…

Megvan! Kezdjük úgy, hogy követeljük!

Az úgy jó lesz! Csak egyszerűen, becsületesen! Amúgy mit követelünk?

Amit majd elmondunk, amikor mindenki összegyűlik.

De mindenki mást fog követelni!

Milyen igaz. Bár a lényege ugyanaz lesz.

Megfogtál. Kell valaki, aki látja, mi az az ugyanaz. De ehhez egy ember kevés.

Akkor legyen elnökség.

Ez az! Legyen elnökség!

Választmány?

Az is. Meg jegyzőkönyvvezető!

Milyen igaz.

…

Kéne valami nevet találni, ha már végre olyasmit csinálunk, amit előttünk még soha senki.

Milyen igaz.

Szép hazánkért?

Ringó búzakalász?

Acélos keménység?

Hú, az jó. De várjál.

Már megint mi van. Itt állunk a történelmi pillanat kapujában és ilyesmiken akadsz fenn?!

Hát mert nem dönthetünk egyedül ebben a kérdésben.

Milyen igaz. Döntsön a választmány meg az elnökség!

Ahhoz meg kell szavazni őket.

A szavazáshoz össze kell gyűlnünk, hogy megszavazzuk, mikor szavazzunk majd.

Kemény munka ez.

Kemény.

…

És aztán?

Mit aztán?

Hogy aztán mi lesz? Összejövünk, választunk választmányt, megszavazzuk, mikor legyen az a nap, amikor mindenki elmondja, mit gondol, megszavazzuk a napirendi pontokat és a napirend előttieket és utániakat, aztán ezeket leírjuk és elküldjük. Aztán mi lesz?

Mi a kérdés?

Merthogy elküldtük a levelet. És akkor várunk?

Várunk.

Mire?

A válaszra. Naná, majd a sült galambra.

Nem jó.

Te kötözködsz.

Jó, mert figyelni kell. Mert ha jön is válasz, mi ketten nem tudjuk eldönteni, megfelelő-e az nekünk.

Milyen igaz. Fején találtad a szöget. Hát... Akkor újra össze kell hívni mindenkit.

Megszavazni előbb, hogy mikorra.

Aztán megszavazni a napirendet. A napirend előttieket. Meg a napirend utániakat. Demokrácia van.

…

…

…

Te, Géza, mintha már olvastam volna valahol ilyesmiről valahol.

Úgy érted, más is csinálja már ugyanezt?

Igen.

De biztos nem olyan jól, mint mi fogjuk!

Az biztos. Csak...

Mi van már megint?

Nem kéne velük is egyeztetni? Hiszen már régebb óta csinálják. Fénymásolójuk meg szóvivőjük is van.

Nem mondod?!

De mondom.

Azt mondod, hogy most feltaláltuk a spanyolviaszt?

Lényegében. De hogy herénket vertük, az biztos.