Üss! – mondja az egyszeri mazochista. 2017. március 15-én a Múzeum-kertben jártunk. Cikkünk interaktív segítséggel született.

Elkezdődött a show. A Múzeum-kertben a tehetségkutató műsor felvezetőjében már felmondták a stáblistát, a világosítótól az operatőrökig.
Valamiért eddig azt hittem, ez nemzeti ünnep, nem pedig hakni – tévedtem.
Lassítva megy valami csárdásra erősen emlékeztető dolog – hogy miért van lassítva, az rejtély koreográfiailag, de nem irigylem a táncosokat, nehéz feladat lehet ez.

Juhász Péter oldalán látom Sándor Máriát, aki visszavonult az aktív politizálástól, mint Schiffer András, ráadásul roppantul lefogyott – mondjuk, ezért irigylem kicsit.

Jó a műsor, a hetvenes évek Ki mit tudja? szintű néptáncot egy igen törekvő zenekar kíséri, nice try, de menjenek haza még gyakorolni kicsit, van még idő a művésszé válásig.

És jön, jön, jön!!! Tarlós saját szájúlag csap a lecsóba!!! Alatta felkonfban egy kis politikai reklám Tarlós életútja ürügyén… Na, halljuk.

Isten hozta lengyel barátainkat! Vastaps (én is szeretném felvenni azt a pénzt…)

Tarlós, aki egyébként gond nélkül üvölt minden indokolhatatlan helyzetben, hozza a szintet az általános iskolai történelemkönyv idevágó fejezete felmondásával olyan hangon, amitől azonnal mély álomba merül az ember… Akár lenin életútját is ismertethetné…

Többek szerint ezt meg is tette kalandos életútja során.

“Szétosztották a 12 pont nyomtatványait”

Ő is unja szemlátomást. Megnyugtatjuk: mi is.

“Közmegegyezés övezi a szabadságharc felvállalásának lehetőségét.”

Tapsvihar e mondat után is: “jó volna, ha egymásra figyelnénk”.
Sajnos, nem látom a stúdiósegédet, aki felmutatta a táblát, miszerint applause, mert semmi más nem indokolta.

“Külső idegen érdekek…” – jól van, pedig már majdnem elaludtam.

Viszont szép fradista a nyakkendője. Ez az összes pozitivum eddig, de ez is inkább negatívum.

Persze közben mindannyian a nagy őt várjuk, de még indokolhatatlan dudaszó van subákkal.

A nap fénypontja: Tarlós abbahagyta végre a töri felelését! Vastaps. Halk kommentálás, miszerint Hapci jobbról bejön a színpadra, valamilyen rejtélyes okból dudaszó a színpadról subás emberektől.

A múzeumnál most a fanok összeszólalkoztak a füttyösökkel, söpredéknek nevezik a sípoló-dudáló-szirénázó-kereplő tünneplőket.

“Viszik a magyar fiúkat, szegény magyar legényeket” – csendül fel a nóta. Ez legalábbis érdekes megközelítése a szabadságharc önkéntes, égő tekintetű harcosainak.

A lassított néptáncosok, vagy busók, vagy mindenesetre jelmezes legények próbálnak mínusz kettes sebességgel lejönni a lépcsőről.

Nyilván leszedálták őket, arra az esetre, ha átállnának.

Aztán felcsendült a kettes számú elfekvő osztály férfikórusa. A harcra buzdító típusú “Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok” dal is, többek mély álomban vannak már.

Én egyébként szeretem a Repülj, páva típusú műsorokat, de ez kezd sok lenni.

Csík zenekar, esztrádban dolgozza fel a Gábor Áron rézágyúját. Ez legalább csak szimplán szar.

Csöndben szólok a koreográfusnak, hogy az a botolós, amit indokolhatatlanul járnak a háttérben (lassítva), a Rákóczi-szabadságharc idején volt divatban.

Igényes vagyok, na. Nem is vagyok igaz magyar ezek szerint.

Kérném a prímást, hogy azt húzza a fülembe, hogy…

A Mátyás pince szerda esti esztrádműsora azért kicsit jobb eddig

Magyar prímást minden munkahelyre!

És akkor…
És akkor jön nemzetünk fénylő csillaga!

És üdvözli a lengyeleket. Én is szeretem őket egyébként.

Lord Tremor felolvassa ezt a szart, valami házidolgozat lehet, csak nem sikerül mindig pontosan, fiam, gyakorolj még.
Azért az az önelégült tekintet… Viszonylag kevés bicskát tartok a zsebemben, de az mind beleállt a combomba kinyílás közben. Ez minek örül?!

“Nemzeti felvi” – legkisebb gyerekem kiégett a röhögéstől. Nem lehetne trendibb szövegírót?! Könyörgöm, ez show…

“Győztes nemzet” – kikről beszél ez? Bár hát nyilván a lengyelekről.

“A tatárok eltűntek, az ottomán birodalom elenyészett.” Kérdezem csöndben: egyeztetett ez Erdogannal vagy Putyinnal?!

“Kiabátor”- erre már nincs mit mondanunk. Különben sem hallatszana, annyira hangos. Reklámblokk mikor lesz?! Kezdek zsibbadni…

“Magyarországon többen küzdöttek a szabadságért ’48-ban, mint Európában összesen…” – aha, ez is pont így van, lehet, át kéne kapcsolni a Süsüre, az nnak legalább van dramaturgiája.

“Vérvonal-meghosszabbítás” – na jól van…

Kezdek aggódni, hogy infarktust kap – ilyen préselt hangon üvölteni nem lehet büntetlenül.

“Mészáros-segéd”… sírok..

“Petrovics-nagyapa előtt egy Mészáros Lőrinc unoka lebegett.”

“A magyar józan fajta” – na, erre viszont iszunk!

“Arany János ezt írta: ezelőtt az erősebb a gyengébbtől mindent elvehetett, most nem úgy van!” (lefosom a bokámat!)

“Brüsszelt meg kell állítanunk! Határainkat meg kell védenünk! A betelepítést meg kell akadályoznunk!”
“A külföldi pénzekből fenntartott hálózatot átláthatóvá kell tennünk. A rezsit meg kell védenünk. Ezért a hatalmat továbbra is a nemzeti erők kezében kell tartanunk” – adta ki már választásra utaló jelszavát Orbán.” Nocsak, megvédik a rezsit is? Elég baj…..

Milyen rosszul utánozza már Varga Ferenc Józsefet … nem a régi ez se már.

Én valamiért úgy tudtam, hogy március 15. a nemzeti ünnepünk.

Nem reklámblokk az EU ellen.

“Most vagyunk soron mi, békétlenséget akarunk és megosztottságot, mit kezdjünk velünk immár??”

“A horizonton kell helytállnunk” -nyilván vertikálisan.

Egyébként valaki szóljon már neki, hogy 1848-ban nem Brüsszel ellen tört ki a forradalom…

“Már a saját lábunkon állunk” – oké, már én is röhögök ismét.

Ez az, megtapsoljuk magunkat.
És Lord Tremor levonult a színpadról.

Hát én aztán igazán a hatvanas-hetvenes években szocializálódtam, de ilyen március 15-ében még nem volt részem, köszönöm az élményt, de kibírtam volna nélküle.