Drága honfitársam! 

Te csak legyél teljesen nyugodt.

Magyarország jobban teljesít, a reformok működnek.

Egyetlen másodpercig nem kell aggódnod.

Ebben az országban két másodpercen belül feljelent gyakorlatilag bárki, ha esetleg úgy nézel ki, mint egy román turistacsoport. (http://444.hu/2015/08/06/romanokat-hittek-bevandorlonak-nagykanizsan/)

Ebben az országban két másodperc alatt kibasszák a gyerekedet a játszótérről, ha nem vagy odavalósi (hova valósi vagy?!)

Ebben az országban jól fegyverzett szabadcsapatok indulnak utánad az erdőben, még ha történetesen vaddisznólesre is mennél – nem lesz időd elmondani, hogy te nem is, te csak úgy, mert szereted az erdőt járni, mint Papageno.

Ebben az országban simán lerugdosnak a tömegközlekedési eszközökről, vagy eleve fel sem engednek, ami – lássuk be – kicsit kellemesebb, mert bár gyalogolni kell, legalább nem fáj a bakancs az arcodban.

És te azt hiszed, hogy az az ordas, büdös tetű, nácifejű pöcs csinálja?

Nem, drágám, kedves honfitársam, nem.

A boltosnéni, a szomszédod, a melletted ülő a villamoson, vagy akinek épp az előbb adtál egy kis kest, hogy legyen mit ennie. A hentes, a tanár, a zöldséges.

Na, ezek mind bármikor és kifejezett örömmel rúgnak arcba, köpnek le, jelentenek fel.

Nekik teljesen bejött ez a rendszer – végre lehet csinálni, nem kell végre eljátszani előbb a jó cserkészt, aztán a jó úttörőt, majd újra a jó cserkészt. Elég volt az elnyomásból! Nem leszünk gyarmat! Végre mindenki olyan tetű szemétláda lehet, amilyennek született!

Ebben az országban neked nem kell gyónnod, ha történetesen lelősz egy rohadék cigány családot – kifejezetten megkért erre a lelkipásztorod.

Menj be az önkormányzathoz és jelentsd fel a közmunkást is. Igaz, a tanárod volt a középiskolában, de még nem csúszik eléggé a taknyán, láttad tegnap, hogy rágyújt egy felszedett csikkre.

Drága honfitársam, te csak legyél egészen nyugodt.

Itt nem dolgozódott fel a múlt, itt nem szűnt meg a múlt gonoszsága, csak kicsit visszavonulni kényszerült.

Neked csak legyen rendben az útitáskád és az útleveled.

Ez egy rohadt kis ország, rohadt kis emberekkel – soha ne nézz vissza, ha végül elszánod magad és elindulsz a gyerekeid, szüleid, testvéreid, barátaid után, bárhová, csak el innen.

Egy darabig még azt gondoltam, hogy maradni kell, mert az nem létezik, hogy ne lehetne ezt a vaskos szart fellazítani.
De nem lehet.

Egy darabig még gondolkodtam azon, hova fogjuk tenni ezt a mennyiségű emberi hulladékot, amelyik itt előmászott a szarból.
Már nem.

Egy teljes Kárpát-medencényi latrina.

https://www.youtube.com/watch?v=ovgABH5SUq8

Spiró György: Jönnek

Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint,

füzfapoéták, füzfarajongók, jönnek a szarból,

csönd van. Senki se pisszen. Alantról

kevéske hűlt költő csontujja int.

Ó, ha gyilkolni szabadna újra,

csámcsogva, hersegve szívnák a vért -

miért is? ki tudja. Trianonért? -

mered pár utcanév pici csontujja.

Ez olyan klima: itt folyton beborul,

ez rendben van, de szégyen, szégyen, szégyen,

hogy mindenki kussol, hogy mindenki fél,

és nekünk kell jönnünk, pár csenevésznek,

hogy bebizonyitsuk:

nemcsak a szemetek tudnak magyarul.

1984