Jött a hír, hogy február 16-ig ugyan még rezsifórumozik (az mi a szar lehet?! Ülnek és harcolnak?!) a Fidesz, utána viszont az ajánlások gyűjtésével hivatalosan is elstartol a kampány. A párt aktivistáinak minden háztartásba el kell jutniuk. „Egyéni jelöltjeinknek fejenként legalább ötszáz ajánlást kell összeszedniük az induláshoz, ám nekünk még ennél is nagyobb célunk van: mindenkihez el akarunk jutni, ehhez pedig motivált aktivisták kellenek”.

Aktivistának egyébként személyesen a rezsigyűléseken lehet jelentkezni, de az valószínűleg árt a fizikai és mentális egészségnek.

Van még tehát három hetünk, hogy kidolgozzuk és kiépítsük védőállásainkat.

Vegyük sorban a lehetőségeket.

Be akarnak csengetni.

Mit lehet tenni? Le lehet szerelni a kapucsengőt. Át lehet állítani a csengőhangot „anyáddal szórakozz vagy a pöcsöddel, illetve azzal, amit elérsz” verzióra. Esetleg sorozatlövést utánzó hangra. De ki lehet írni a kapura, hogy „vigyázat, a kutya nem harap, a gazdája annál jobban!”. Van idő a kutyát betanítani, hogy fotelhez szokott öleb létére legalább öt percig csináljon úgy, mint aki nem röhög, hanem vicsorít. A papagájt könnyű megtanítani pár jólfésült mondatra, lényeg, hogy legyen benne „r” hang, az megy a legjobban nekik: „kurrrrrva anyád, rrrrrezsiharrrrrc!” „fiatal demokrrrrraták? Beszarrrrrok a rrrrröhögéstől!” - vagy valami ilyesmi.

A kapura fel lehet szerelni kamerának látszó tárgyat. Alá a - tisztesség kedvéért – fel lehet írni: „Igen? Te tudod a címemet? Én meg lefotózlak, vazze és ott fogsz vigyorogni holnaptól az összes idióta mémen!”

Bárki megengedheti magának, hogy mobiljával, fényképezőgépével pillanatfelvételeket készítsen a nagy eseményről. Bármiféle ellenvetésre adekvát választ lehet adni: „mé, vazze, ha felhív a bankom, az is rögzíti a beszélgetést!”, esetleg „ha nincs mit szégyellnie, ne takargassa az arcát!”

A tehetősebbek kézikamerával dolgozzanak. Jó előre írják fel maguknak a leendő párbeszéd vezető kérdéseit, nehogy megzavarodjanak hirtelen, amikor éjnek évadján megáll a nagy fekete autó és terepszínűre maszkírozott rezsiharcosok jönnek úgymond csöngetni. Személyit, lakcímkártyát, jogosítványt, fogalmit, taj-kártyát és hétpecsétes felhatalmazást feltétlenül kérjünk, az azokon szereplő aláírókat ne rösetelljük lehetőleg minél későbbi (éjjeli) órán felhívni, egyeztetendő az adatokat, ideértve édesanyjuk születési lába méretét is.

Akire mégis lecsapnak meglepetésszerűen és váratlanul, amikor épp három szatyornyi csirkelábbal és két ordító gyerekkel próbálja a lépcsőház kulcsát megtalálni, a következőket javasoljuk. Mondjuk, hogy elnézést, de sietünk a misére, de tartson velünk, mi ki nem hagynánk. Addig is invitáljuk be őket, ültessük le és kezdjünk faggatózni, melyik felekezet nevében jöttek téríteni. Bármit mondanak, megkönnyebbülten sóhajtsunk fel, hogy de jó, hogy nem a másiktól.

Ezek után hosszan térjünk ki gyermekkori betegségeink leírására, ha ez nem volna elegendő, átvehetjük a családét is. Kiemelten hangsúlyozzuk a szárazlepra és a tífusz rendszeres felbukkanását a családunkban, a pikkelysömört se hagyjuk ki, jelentőségteljesen vakarózzunk is hozzá, sóhajtozva, hogy lehet ám, hogy ez mégiscsak a pestis.

Ehhez kis tréning kell, ugyanis fontos, hogy levegővétel nélkül legalább húsz percig tartson a mondanivalónk. A szent cél lebegjen ilyenkor a szemünk előtt: a szomszédot addig se zaklatják. Rendes a szomszéd, talán ő is megtenné értünk fordított helyzetben.

A konfliktust kevésbé tűrők elejét vehetik az egésznek azzal, hogy kis szívecskékkel dekorálják a bejárati ajtót: „csak a fidesz!”, „áj láv jú viktor” meg ilyenek kötelezők.

Furfangosabbak egy-egy tépett, szakadt kabátot, lehetőleg véreset tartsanak a lábtörlő mellett, arra mutassanak rá, hogy jött ám a bukott baloldal embere, de az így járt.

Na most, ha a rezsiharcos még mindig elszánt, nyomjuk a kezébe az összes kifizetetlen csekkünket, hogy harcolja el magát a postáig, bankig és adja fel helyettünk a tartozásainkat.

Sok öröm forrása lehet, ha a fenti javaslatokat a család kreativitásához mérten tovább fejlesztjük.

Türelem, kitartás. Már nem tart soká. Csak addig kell résen lennünk!