Édes, kicsi csillagom... Nézem, ahogy egyre sápadtabb és fáradtabb. Néha már ahhoz sincs ereje, hogy zaftosat visszakáromkodjon, ha valamit a szokottan jólfésült modoromban szóvá teszek neki.

Tudom én, meg elég hangosan szoktam is neki mondani, ha nyafog, hogy emberek milliói éltek már túl őelőtte is vizsgaidőszakokat. Ez ilyen és kész, milyen jó lesz majd mesélni erről nagymama korában.

De közben meg látom, hogy fogy, már majdnem áttetsző a kis pálcikalány, hatalmas, lilásfekete karikák vannak a szeme alatt. Olyan fáradt, hogy kifejezetten udvariasan kér, vigyek már egy pohár vizet vagy egy kávét neki, olyan kis elesett módon kérdezi, van-e valami ennivaló és nem baj-e, ha a gépe mellett tolná be...

Dehogy baj.

Ő az első, aki este beájul az ágyba, és csak azért nem a legelső az ébredési sorban, mert nem az ő fején ugrándoznak a macskák, kutyák reggelente.

Néha nézem, ahogy csak ül a kád szélén, míg folyik a víz és valahova nagyon messzire néz. Befelé.

Tudom, hogy túllesz rajta. Ő ebben nem biztos. Nem győz elnézést kérni – pedig a „ne haragudj” alapjáraton nincs az aktív szókincsében -, hogy esetleg tologatnia kell majd féléveket, mert van, ami nem és nem és nem megy. Hiába vígasztalom, hogy a nővére is a diplomáig tologatott valami idióta géptan vizsgát, ez őt nem vígasztalja, sőt.

Hullámokban tör rá a lelkiismeret-furdalás, hogy még ráadásul milyen sokba is kerül az egyetem, tudja, hogy nagyjából és egészéből lehetetlenség kifizetni, gyötri magát, hogy cserébe nem hatosokat kap a vizsgán, néha sír, de inkább hangját se hallani.

Ha néha elmegy itthonról, nem ám hogy úgy van, mint régebben, hogy akkor ereszd el a hajam, buli buli hátán, csak pár saroknyira megy és ott is tanulnak a többi hasonszűrővel.

Ide teszi, oda teszi magát a lakásban, belesüpped a fotelba, alig látszik már, istenem, ha tudnék sütni, biztos sütiket tolnék elé, így be kell érje mással.

Mióta segítettem neki valamit kinyomtatni az egyik vizsgájához, és belekukkantottam a betűtengerbe, magázom, mert bár párszor én is végigcsináltam vizsgaidőszakokat, nem rémlik, hogy ilyen durva lett volna.

Vissza akarom kapni a kócos, nagyszájú, kirobbanó életkedvű, szemtelen lányomat!!!