Nagyon egyszerűen egyébként.
Gondoljuk végig, ki a célközönség.
A választópolgárok elég csekély százaléka megy el szavazni, véleményezhetően az idős és az aktív korúak – a fiatalok pont leszarják (azért ezen még kicsit lehet tűnődni).
Mivel dolgozzunk?
Adja magát az ötlet.
Mindenki jól érezte magát fiatalon (azért ezen lehet kicsit tűnődni).
Mert még nem fájt a veséje meg a visszere, mert akkor volt szerelmes.
Nos.
Az időskorúak – meg ne haragudjanak érte, de így van – eleve valami rózsaszín ködben látják a fiatalkorukat, nagy szeretettel mesélnek olyan történeteket is, amelyek meg sem történtek, kis gida a Mátra alján meg ilyenek. Ezeket mi meghallgatjuk és gyengéden mosolygunk.
Hatvan után az emberek túlnyomó része elkezd azzal példálózni, hogy bezzeg az én időmben a fiatalok még nem voltak ilyen szabadosak, mi még tudtuk az illemet, szépen felöltöztek a lányok és a fiúk, ha össztáncra mentek – az ember udvariasságból nem kérdez vissza, hogy baszdmeg, Manci néni, a lófaszt mentél te össztáncra és a francokat volt egy rendes ruhád, de nem baj, mert szeretlek, mondjad, csak ne sokáig (sokáig fogja).
Hatvan után az emberek túlnyomó része roppant romantikusan emlékezik vissza már a szüleire, mert azok bezzeg milyen derék emberek voltak, szemben a mai felelőtlen fiatalsággal, akik nem tudnak gyereket nevelni.
A dolog adja magát: a hatvan felettieknek adjunk egy kis nosztalgiát. Szentháromság (soha életében be nem tette a lábát a templomba), csend, rend, fegyelem (olyan hangosak itt a szomszéd gyerekei), tisztesség (aha...), becsület (innen fokozható a dolog).
Akkor ezt a korosztályt el is intéztük, mint szélvihar, úgy szavaznak majd ránk és csókolgatják a kezünket.
Az aktívakkal picit macerásabb, de azért megoldható.
Egyrészt ők is voltak fiatalabbak.
Teljesen nyilvánvaló, hogy életük legreménytelibb kamaszéveit úttörő- és kisz-táborokban élték. Mondjuk nekik, hogy muszáj volt. Vagy bátran tagadják le.
Teljesen nyilvánvaló, hogy ambíciózusak – ígérjünk nekik nyakkendő-felelősi pozíciót.
Nagyon rá fognak indulni, és még bírni is fogják a rohamot.
Szüleik korosztályát már betanították, hogy ne nagyon pofázzon, tehát von haus aus jön nekik a pofa kussba.
Vannak már gyerekeik, tehát elég fontos, hogy „felépítsék magukat”, „vigyék valamire” satöbbi.
A kis budi-builderek. Pedig már feltalálták az angolvécét.
Hát, az a réteg, aki meg fogja a fejét, szót sem érdemel. Mert vagy feladja, vagy megdöglik.
Vagy kinyírjuk.
Nagyon-nagyon egyszerű módszerekkel dolgozzunk a kétharmadunkért.
Ötszavasnál hosszabb mondat fölösleges.
Kinek van rá ideje végighallgatni.
Vagy ki nem felejti el az elejét, mire a végére érnénk egy hosszabbal.
Hülye liberálisok, tépik a szájukat meg a klaviatúrát, holott ennél egyszerűbb a dolog.
Na most az nagyon fontos, hogy találjunk valamit, amit lehet utálni.
Ezzel nem kell sokat melózni, általában mindenhol vannak hülyék, bökjünk látatlanban a pakettára, az pont jó lesz.
Soha meg nem élt nosztalgia plusz az utáljunk valakit – ez pont jó lesz.
Már a hülyéknek.
Már bocs, idős korosztály és aktív korúak azon része, akiknél nem.
Én egyébként, ha volnának ilyen ambícióim (nincsenek), csak a most tizen-huszonévesekre gyúrnék.
Mert a többi mehet a levesbe, de azért addig is fizessen adót szép fegyelmezetten.
De ezekkel a srácokkal még lehet valamit kezdeni.
Kár, hogy beakadt a fejünk az előző két korosztály módszertanára.
De nem fogok tanácsokat adni ingyé.
Aztán persze ott vannak a határon kívüliek, akikről valamilyen, számomra teljesen értelmezhetetlen okból úgy gondolunk, hogy közel száz éve ülnek otthon, a vályogviskókban, pitykés mellényben, ékes tájszólással, és azzal kelnek-fekszenek, hogy jajajajjjj, az anyaország.
Aha.
Hát nyilván.
Marosvásárhely például meg a többi véletlenül sem lüktetőbb kultúrájú város, mint ez a gyökér Budapest, ahol mi ezt megálmodjuk nekik - hát ja, mert a tanyáról nekünk Budapest volt a zsírkirályság, oda feljutni már valami.
Ezeken a helyeken nyilván nem telik az idő.
Lófőt legeltetnek, tilinkót fúnak és koszorúban táncolnak a menyecskék, rögtön a fonó után, lefelé jövet a Havasokból.
Aha.
Nekik aztán tényleg semmi más nem kell, mint déli harangszó és tilláromhajjj a népnemzeti közszolgálatiba, mert ezek olyanok. Elkönnyesednek, jönnek szavazni.
És ha ezt emígyen szépen elgondoltuk, jöhet is nekünk a kétharmad.
Igaz, picit előtte igazítani kell a választási törvényen.
