Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • Bodócsy Vera: Amíg élek, nem felejtelek. Nagyon szerettelek. Köszönök minden írást, fotót (2020.09.03. 17:37) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Söprik az utcát...

2013.04.16. 12:12 | törökmonika | Szólj hozzá!

Reggel fél nyolckor indultunk itt a kisvárosban iskolába a gyerekkel. Körülbelül ötven méternyire a háztól három közmunkás egy (!) seprűvel sertepertélt. Ez egyébként patakpart. Ez nem dicsekvés, csak tényközlés, szóval ha valaminek van értelme, hát ez biztosan nem oda tartozik.

Nem vagyok kapkodós típus, tízkor újra megnéztem őket, már akár kétszáz métert is haladtak.

Egyébként minek haladtak volna.

Munkaszolgálat van, napi négy óra.

Rendkívül felemelő, emberileg előrevivő érzés, ha az embert berendelik munkaszolgálatra.

Nem elég neki a tény, hogy rendes munkához nem tud jutni.

Felveszi a láthatósági mellényt – nehogy valaki rendes embernek nézze már – és söpröget.

A lakótelepen kábé tízen elültettek egy tő nefelejcset. De azt legalább élvezték, mert virágot ültetni önértéken jó. Télen kicsit fölösleges, de most tavasz van.

Ezidő alatt persze nem állt módjukban munkát keresni.

Lófényezést, pataápolást, bármit. Bármilyen végzettséggel.

Négy óra.

Ennyit tud fizetni az önkományzat.

Ha megtagadod, végleg kihullasz a rendszerből.

Mennél orvoshoz. Ha jó fej, ellát. Ha kevésbé jó fej, akkor mondja, hogy bocsika, de nincs tébéd. Lehet, hogy te úgy tudtad, a munkanélküli segély vagy a közmunka jogosít az orvosi ellátásra, de akkor rosszul tudtad.

A munkaszolgálat szigorú. Persze ha dolgoznál valami rendes helyen, mondhatnád a főnöködnek, hogy a gyereket csak fél nyolckor lehet bedobni a közösbe, az iskolába, például – itt nem. Itt hamarabb kell csekkolni az órával, mert biztos nem ér rá a dolog, például a söprögetés vagy a nefelejcsek elültetése..

Ha munkaszolgálatos vagy, akkor időről időre – önkormányzata válogatja, van, ahol akár hetente is – meg kell jelenni a tartótisztnél, aki vagy jó fej vagy nem.

Na persze ahhoz, hogy munkaszolgálatos lehessél egyáltalán, előtte még orvosi kivizsgáláson is át kell esned.

Amúgy lehetsz olyan aidszes vagy leprás, ahogy jólesik – söprögetni viszont csak úgy nem mehetsz.

Ha hetente veszed fel a fizudat, akkor kicsit vacakabbul jársz – viszont hogy a rohadt úristenbe tudnád kihúzni fitying nélkül a következő pár napot.

Általában gyereked-korú ügyintéző beszél veled a hivatalban, már ha egyáltalán bejutsz hozzá. Ő csak délelőtt ér rá, te viszont épp akkor vagy munkaszolgálaton. Ha nem mész, elveszted ezt a lehetőséget is. Oldd meg, légy egyszerre két helyen.

Söprik az utcát.

Én meg szégyellem magam.

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr455229395

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása