Gyerekek, álljatok fel, ha bejövök. Köszönjetek szépen.

Úgy. Most le lehet ülni. Nem, nem így. Kezeket hátra, nem szeretném, ha nem figyelnétek rám, hanem a radírotok nyesztetésével foglalkoznátok.

Tihamér atya vagyok, mostantól én fogom nektek heti egy órában felnyitni a szemeteket.

Ma az erkölccsel foglalkozunk.

Az erkölcs az egy nagyon szép dolog.

Etikának is mondják, de az nem szép, magyar szó, márpedig mi magyarok vagyunk.

Na most nem leszek szigorú, de a következő alkalommal a kislányok öltözzenek fel rendesen. Térdet takaró szoknya, hosszú ujjú blúz. A hiúság bűn.

"Fiatalemberek!

A mi szegény fiúnknak este aztán nem jön álom a szemére. Egymást érik agyában a gondolatok, amiknek még említésétől is összerezzent valaha, pár évvel ezelőtt. Szíve hevesen kezd dobogni, forr, lázong a vére. Tudni szeretné, csakugyan olyan földöntúli élvezet-e az a dolog, ha az ember játszani kezd a saját nemi szervével. Lángol benne a vágyódás (“itt magamban vagyok, úgysem lát senki”), kipróbálni azt a dolgot; saját testén végezni olyan gyalázatos tettet, amiről azt hallotta ugyan, hogy rút bűn Isten és a saját becsülete ellen és az emberi méltóság ellen, de ki törődik most bűnnel, mikor az ösztön zsarnokoskodik; az az ösztön, amelynek úgyis követelődző szava alá lovat adott a délutáni ivás, beszéd, olvasás, ének!…

Az első magános bűn megtörtént. A szerencsétlen fiú önmagát rántotta a fertőbe – önfertőzővé lett. Talán fél percig tartott az egész “élvezet”. A várfalon megnyílott az első rés… Ezen fog lassan kiszivárogni a fiatal test minden feszülő erőtudata, munkakedve s a lélek lendülete. Az alvó lelkiismeret nagyot jajdult nyomában. Erre még az is felébredt. A fiút keserű szemrehányás kínozza a tett nyomában. Egy pillanatra eszébe villan eddigi gyönyörű, tiszta lelke, s most, az első bukás után, ezernyi tarka szép álomnak hirtelen porba hamvadt pusztulása ijeszti képzeletét. 

A bűn elrettentően igazolódik be ez az erkölcstelen élettel gyakran járó testi következményeken. Minden bűn tördeli ugyan emberi méltóságunkat, de ez emellett még a testi egészséget is rommá teheti. Íme, itt egy bűn, melynek már földi büntetése is van, és földi büntetése is rettenetes! Állami igazságszolgáltatás ugyan nem sújtja e bűnt, de a természet szigorúbb minden földi bírónál. A vízözön embereit ezért érte a szörnyű vízáradat, Szodoma lakóit ezért emésztette el a tűz; és rengeteg mai embert ezért emészt el tűznél-víznél keményebb büntetés: a fiatalon megrokkanás. Mily megrendítően igazolódik ez Ady Endrének, a szánalomra méltó magyar költőnek életében, kinek szervezetét a féktelen kicsapongás már korán megtámadta, úgy, hogy már ifjú korában elszáll ajkáról a megrettentő panasz…

Fiam, ha néha már igen erősnek éreznéd a kísértéseket; ha szinte úgy látszanék, hogy minden erkölcsi megfontolás erőtlen marad az ösztönös természet követelődző viharával szemben, kérlek, jusson eszedbe, amit most itt lángszavakkal szeretnék emlékezetedbe írni: a természet szörnyű bosszút állhat azon, aki erkölcstelen életével az emberi faj tisztaságát veszélyezteti! Az erkölcstelen élet testi egészségedet is meggyöngítheti, aláássa s esetleg nyomorult véghez vezet, sírba dönthet már fiatal éveidben, huszonöt-huszonhat éves korodban!"

Kezeket a paplan fölé!

És minden nap mosakodj meg deréktól fölfelé.

Kicsöngettek. Indulhattok.