1986 óta élek építkezési felvonulási terepen.
Nem viccelek. És ne gondolja senki, hogy ez az írói munkásságom része. 1986 óta.
Akkor voltam 21 éves. Szebb nem voltam, talán vitálisabb igen. Vagy a fősulis vizsgákra készültem, vagy segítettem betonozni. Mindkettőben - akkor még - jó voltam. Van róla fénykép is, de minek.
Most 48 éves vagyok, és nagyjából ugyanott tartok. Igaz, közben lett négy gyerekem, ezek közül három már felnőtt, de négy rondán beszél velem. A konyhában azóta van egyáltalán világítás, miután tavaly besokallt a pasim és megcsinálta.
Két dolgot fogadtunk meg az esküvő előtt az exemmel. Hogy nem hízunk el és hogy nem csináljuk azt, mint mindenki, hogy építkezés közben lelépünk.
59 kiló vagyok. Erről ennyit.
Most mesélhetném hosszan, hogyan mosogattam évekig a kádban, de nem fogom. Hogy 1988-ig egy autó állt a mostani nappaliban, nem érdekes. Amikor már nagyon terhes voltam az első gyerekkel, a létra helyett lett lépcső is az emeletre.
A másodikat betoltuk az első mellé. Mármint a gyereket. Az autó addigra használhatatlan volt. Na ja.
Kerítés úgy lett, hogy nagyon hangosan hisztiztem.
A harmadik (gyerek) sokat bőgött, az állandóan átjött a másik szobába (kettő volt még akkor, miért is kéne ennyi embernek több egy ekkora házban).
Később lett mosógép is.
Mosogatógép úgy lett - milliószor elmeséltem -, hogy besztrájkoltam. Mondtam az exnek, hogy én nem. Túlfizetett újságíró vagyok, fulltájmban, csinálhat ő is valamit, inklúding a mosogatást. Vette az adást. Vett mosogatógépet.
Telente odaraktam a pokrócokat a soha el nem készült ablakok alá, ne húzzon a hideg. Megtanultam vaskályhával fűteni.
Nyaranta üldögéltünk a fantasztikus helyen lévő házunk kertjében - és nézegettük a sitthalmokat és a betonkeverőt. Nem kéne-e ezzel valamit kezdeni, szólt a kérdésem. Ne türelmetlenkedj már - volt a válasz.
Konyha továbbra se volt, de akkor még csak 2002-t írtunk, és jött a negyedik baba.
Egyetlen kikötésem volt. Hogy legalább ez az egy tudjon csúszni-mászni négykézláb szálka nélkül. De tényleg csak ezt kértem. Nem jött össze. Konkrétan bombatámadás utáni felületen a negyedik most már tíz éves.
Apuci azóta lelépett, mert mindig vannak fiatal beosztottak - és elég erélyes feleségek, akik ezt rossz néven veszik.
Na most ettől nem lett konyha vagy padló vagy működő fürdőszoba, de legalább nem bosszantott az ex benne.
És akkor - hét évre rá - mint szivárvány és zeneszó, megérkezett a pasim, akit imádok amúgy.
Elmeséltem ezt is ezerszer. Szétnézett. közölte, hogy így nem lehet élni, megcsinálja.
És most csinálja.
Kicsit nehéz dolga van, mert Mekk Elek a fasorban nincs ahhoz képest, ami itt készült. Konkrétan semmit nem lehet megcsinálni. Ha bárki bármihez nyúl, elromlik nyolcvan másik.
De nem érdekes. Még csak 1986 óta ülök egy építkezés kellős közepén. Szerintem én már így halok meg.
Ha bárki akar nekem valami emléket állítani, mindenképp hagyja félbe, az lesz stílszerű.