Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • Bodócsy Vera: Amíg élek, nem felejtelek. Nagyon szerettelek. Köszönök minden írást, fotót (2020.09.03. 17:37) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Építkezni és építkezni hagyni...

2013.01.24. 02:56 | törökmonika | komment

1986 óta élek építkezési felvonulási terepen.

Nem viccelek. És ne gondolja senki, hogy ez az írói munkásságom része. 1986 óta.

Akkor voltam 21 éves. Szebb nem voltam, talán vitálisabb igen. Vagy a fősulis vizsgákra készültem, vagy segítettem betonozni. Mindkettőben - akkor még - jó voltam. Van róla fénykép is, de minek.

Most 48 éves vagyok, és nagyjából ugyanott tartok. Igaz, közben lett négy gyerekem, ezek közül három már felnőtt, de négy rondán beszél velem. A konyhában azóta van egyáltalán világítás, miután tavaly besokallt a pasim és megcsinálta.

Két dolgot fogadtunk meg az esküvő előtt az exemmel. Hogy nem hízunk el és hogy nem csináljuk azt, mint mindenki, hogy építkezés közben lelépünk.

59 kiló vagyok. Erről ennyit.

Most mesélhetném hosszan, hogyan mosogattam évekig a kádban, de nem fogom. Hogy 1988-ig egy autó állt a mostani nappaliban, nem érdekes. Amikor már nagyon terhes voltam az első gyerekkel, a létra helyett lett lépcső is az emeletre.

A másodikat betoltuk az első mellé. Mármint a gyereket. Az autó addigra használhatatlan volt. Na ja.

Kerítés úgy lett, hogy nagyon hangosan hisztiztem.

A harmadik (gyerek) sokat bőgött, az állandóan átjött a másik szobába (kettő volt még akkor, miért is kéne ennyi embernek több egy ekkora házban).

Később lett mosógép is.

Mosogatógép úgy lett - milliószor elmeséltem -, hogy besztrájkoltam. Mondtam az exnek, hogy én nem. Túlfizetett újságíró vagyok, fulltájmban, csinálhat ő is valamit, inklúding a mosogatást. Vette az adást. Vett mosogatógépet.

Telente odaraktam a pokrócokat a soha el nem készült ablakok alá, ne húzzon a hideg. Megtanultam vaskályhával fűteni.

Nyaranta üldögéltünk a fantasztikus helyen lévő házunk kertjében - és nézegettük a sitthalmokat és a betonkeverőt. Nem kéne-e ezzel valamit kezdeni, szólt a kérdésem. Ne türelmetlenkedj már - volt a válasz.

Konyha továbbra se volt, de akkor még csak 2002-t írtunk, és jött a negyedik baba. 

Egyetlen kikötésem volt. Hogy legalább ez az egy tudjon csúszni-mászni négykézláb szálka nélkül. De tényleg csak ezt kértem. Nem jött össze. Konkrétan  bombatámadás utáni felületen a negyedik most már tíz éves.

Apuci azóta lelépett, mert mindig vannak fiatal beosztottak - és elég erélyes feleségek, akik ezt rossz néven veszik.

Na most ettől nem lett konyha vagy padló vagy működő fürdőszoba, de legalább nem bosszantott az ex benne.

És akkor - hét évre rá - mint szivárvány és zeneszó, megérkezett a pasim, akit imádok amúgy.

Elmeséltem ezt is ezerszer. Szétnézett. közölte, hogy így nem lehet élni, megcsinálja.

És most csinálja.

Kicsit nehéz dolga van, mert Mekk Elek a fasorban nincs ahhoz képest, ami itt készült. Konkrétan semmit nem lehet megcsinálni. Ha bárki bármihez nyúl, elromlik nyolcvan másik.

De nem érdekes. Még csak 1986 óta ülök egy építkezés kellős közepén. Szerintem én már így halok meg.

Ha bárki akar nekem valami emléket állítani, mindenképp hagyja félbe, az lesz stílszerű.

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr705040212

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rezsoatya (törölt) 2013.01.24. 06:42:59

Monika, ne add fel! Hisz mar ott a "Megoldas"! Egyutt konnyebb!

(es ez megsem a szocializmus, amit allandoan csak epitettunk, epitettunk, de soha nem lett kesz... :-) )

valogatos 2013.01.25. 22:12:08

szerinted miért van az, hogy ha író vagy(azt állítod magadról, hogy jó!), senki nem olvassa, amit írsz? 5-nél többen csak akkor kommentelnek, ha véletlenül index címlapra kerulsz az egyik zsidós/fideszes témáddal?
egyébként a legtöbb férfi irtózik a folyton csak rinyáló, egész életében kölkedző rémségektől. tudod, ha zavar a sitt, elkezdheted elpakolni te magad is :)

rezsoatya (törölt) 2013.01.26. 13:03:00

@valogatos: az internet jo dolog. Nem kell elmenni a konyvtarba, ha utana akarsz nezni valaminek. Ajanlom!
Vannak ujsagok, ahova Monika ir, s rengeteg hozzaszolas erkezik, olvassak.
Arra gondoltal, hogy a "kolkedzes" okai pont mi, ferfiak vagyunk, jo esetben a hazastarsak egyutt. Aztan sokszor a ferfi lelep, otthagyva a "ferfimunkat" (a gyerekeket es a sittet(!) atvitt ertelemben is!) a nonek.
Es meg mielott: a vilag masik vegen elek, s Monikat csak irasai alapjan "ismerem"...
süti beállítások módosítása