Most már visszavonhatatlanul itt a tavasz. Persze pimaszul meredeznek különböző szépséges izék a kertben (akikre a természet elfelejtette ráírni, hogy hívják a nevüket), ordítanak a madarak és vígan szülnek a háziállatok, de nem erről lehet tudni, hogy tavasz van.
Hanem onnan lehet tudni, hogy a vasárnapi ebéd után beindulnak a fűnyírók és a flexek... Amikor végre úgy érzed, hogy engedélyezel magadnak egy kis szunyát, a kölykök is elég nagyok ahhoz, hogy eleve fel sem ébredtek még, na szóval akkor, amikor a macid mellé érkeznél a párnára, megszólal a szomszéd flexe.
A flex az egy olyan izé, a férfiemberek újkori vágóeszköze, amivel - így gondolják - hasítják a világot és a valóságot. Irtózatos hangja van, rosszabb, mint az ütvefúró, mert sikít. A flex az, amivel mindent el lehet vágni. Tulajdonképpen csak egy kis kézi stihl-fűrész, elektromos. és tényleg mindent szétcincál!
Fogpiszkáláson kívül egyetlen egy dologra jó még: a környék bosszantására.
Mert míg az ütvefúró hangjai mellett az ember tud sziesztázni, a flex esetében ez kizárt. Ilyenkor az ember legszívesebben gépfegyvert ragadna és lemészárolná az amúgy jobb sorsra érdemes szomszédokat.
A hímeklények tényleg MINDENRE a flexet használják. Fogpiszkáló-készítésre, húsdarabolásra is... Tehát ne a lakásfelújítókat vagy a hétvégi nagyonkisgazdákat gyűlöljük ki a világból, hanem a flexet. Lehet, hogy a hét többi napján Tibor, a kétkezi bankvezér jó humorú, udvarias és kedves ember, de ha eljő a hétvége, flexet ragad... Bigyóka bácsi a másik szomszédból szintén így kezeli a gyümölcsfákat gomba (vagy mi a fene) ellen. Most a szembeszomszédról nem ejtenék szót, ő nyilván a háziállatok szaporulatát teszi ergonomikusabban tárolhatóvá...
És amikor az ember már-már az intellektualitás felhőbe szállna felfelé, békésen és lekezelően tekintene a külvilágra, lám, mennyi hülye van itt, flex-szel a kezében, jön az ember szívszerelme és előhúzza a farzsebéből a célszerszámot, továbbá nagyszabású házfelújítási tervekkel áll elő, mintha bizony nem tudná, hogy a félbemaradt házasságom azért jutott a gyilkosság szélére, mert huszonsok évig nem fejeződött be a kulipintyónak indult házunk építése, gyakorlatilag tizenöt évig nem volt konyhám, csak négy gyerekem, világítás most sincs benne, mármint a konyhában, nem a gyerekekben - szerencsére az ex már máshol flexel, nyilván nagy örömére az újnak.
Ó, hajdani kézifűrészek és ráspolyok!
És akkor előhúzza a szívszerelem a flexét...
Flex-szel kelsz és flex-szel fekszel.
