Tudom, nem kell túldramatizálni, hiszen az internet világában mindenki ott van, ahol csak akar. De ez itt és most nem csupán virtuális könnycsepp.

Én nem akarok olyan országban élni, ahol egy törékeny kis madárkának, egy már áttetsző öregembernek (bocsánat, Ákos, de ez van) el kell hagynia a hazáját, amelyet szeret és szeretett, amelynek minden szavát ismeri, amelynek a történelmébe ő is bele van írva, ahol született, élt, felnőtt, szeretett, alkotott – csak azért, mert mi, akik még nem vagyunk törékenyek és áttetszőek, nem voltunk képesek féket vetni a gonosznak.

Nem akarok olyan országban élni, ahol egy íróembernek bujkálnia kell, ahonnan menekülnie kell. Ahol nem lehet kilépni az utcára, mert mindig támad két-három borult agyú suhanc, akik két könyvet sem olvastak összesen sem, de a bunkósbot ott lehet a kezükben.

Nem akarok olyan országban élni, ahol félnünk kell.

Nem akarok olyan országban élni, ahonnan most Kertész Ákos megy el, aztán mindenki, akinek esze van.

Nem akarom tudni, milyen lesz Magyarország Kertész Ákos nélkül.

Ákos, nem megyek utánad.

Nekem itt van dolgom.

És nekem van – te már megtetted a magadét.

Most rajtunk a sor.

Teljesen privát szerelmi vallomás: igen, miattad megyek ki legközelebb a soron következő tüntetésre és addig fogok kiabálni, énekelni, írni vagy amit csak kell, míg olyan nem lesz az ország, ahová már Te is szívesen visszajössz.

Nagyon várunk.

Sokan.

Mert szegényebbek lettünk.

És valóban mindig ugyanúgy kezdődik el. 

https://www.youtube.com/watch?v=mRElWFVNN50