én mégis inkább egy görög szigetre szavaznék - vagy legalább legyen tenger elérhető távolságban :)

és akkor hajlandó vagyok megismerkedni a porszívó rendeltetésszerű használatával is akár :) a kutyákat itthon hagynánk (cicám lehet?!)

lépjünk már le a picsába ebből a világból. leonard cohen például sok évre száműzte magát egy görög szigetre - a legjobb dalait ott írta.

és ott szép, mert jönnek a kecskék, birkák a vörösborod mellé a sziklákról, és alkonyatkor kiugranak a sellők a vízből.

ha lelépnénk kicsit a világból, senkinek fel sem tűnne - mindent meg lehet ma már csinálni személyes fizikai részvétel nélkül is.

ha lelépnénk kicsit a világból, olyan lenne, mint egy nagy nyaralás - amikor ide, vidékre költöztünk, akkor mondtam, hogy innentől kezdve én nyaralásnak fogom fel a dolgaimat, olyan szép.

aztán nem úgy alakult, persze.

ha lelépnénk a világból, mindegy, mennyi időre, senkinek nem okozna fájdalmat, mert egyszerűen csak nem ott lennénk, ahol amúgy szar a világ.

azt meg nem kell tudnia senkinek, hogy megtanulom kezelni közben a porszívót.

négyeskét vinném iskolába biciklivel, kék-fehérre festett házak integetnének útközben - a raszták meg gyakran jönnének, pont olyan gyakran, mint ide, haza.

meg hát amúgy is a maguk útját járnák majd.

ha lelépnénk a világból, olyan lenne, mintha kidobtunk volna minden órát a francba.

te persze dünnyögnél és himbálóznál (miszerint davenolás) a hülye számítógéped előtt, de kiváló rukkolás salátákat csinálnék közben (néhány szamár nyilván be volna fogadva, akiket utálnál, én meg a nevükön szólítanám őket a konyhában), esténként kipróbálhatnád velem, hogyan lehet hanyatt fekve átállítani az univerzumot - nem tudom, persze, milyen típusú a szemed, nekem legalábbis nem egyformán kurva rossz a kettő, ha az egyikkel nézem a csillagos égboltot, egészen más kép jön be, mint ha a másikkal csinálnám).

állandóan halat ennénk (meg birkát).

ha elmennél, ordítanának a szamaraim :) amikor megjönnél, megölelgetnélek :)

szarnánk a világra. és nem érdekelne senkit sem, mit csinálunk, amikor behúzzuk a spalettát.

ha kedvünk lenne, elmennénk este az egyetlen kocsmába, és félfogú öregemberekkel innánk, meghallgatnánk, ahogy zenél a helyi számkivetett és mezítláb mennénk aztán haza a homokban, ordítva énekelve különböző idióta dalokat.

de ha kellene, persze felvennénk az öltöny-nyakkendőt meg a nagyestélyit - és alig várnánk, hogy mikor lehet már ledobni és visítósan röhögve beleszaladni a tengerbe egy szál szemüvegben. és ha már nagyon nem bírnám a pocakodon alvást, kimennék a szamarakhoz :) vagy fordítva :)

néha persze elromolna a vízvezeték, és te nem lennél ott, hogy nagy komolyan intézkedj, de akkor halálos hidegséggel megegyeznék izékével, a falu egyetlen mesteremberével, később úzót innánk (a szamarakat arrébb lökdösve) - és nem kéne zárni az ajtót, amikor elmennék négyeskéért az iskolába, mert minek.

sose lenne tél.