Olvasónapló a János vitézhez, amelyet minden általános iskolásnak be kéne magolnia, mert ebben van a magyarság esszenciája. Kiegészítéseket elfogadok! :) (Köszönet Papp Évának az öletért és Mikes Viviennek a rugdosásért) A János vitéz egy munkahelyi (és házasságon kívüli!) szexjelenettel indul, melynek során Kukorica Jancsi elhanyagolja a kötelességét, és gondatlanságával súlyos anyagi károkat okoz a munkaadójának. Folytatódik a becsületet súlyosan sértő, trágár kifejezésekkel, amelyekkel "hősünk" egy idős, tiszteletreméltó állampolgárt vegzál. Tettlegességig fajul az önbíráskodás, ennek büntetése egytől tíz évig terjedhető szabadságvesztés. Szereplőnk a törvény szigora elől elmenekül, holott minden tisztességes magyar embernek tudnia kell viselnie a kötekezményeket a tetteiért. Állandó lakcímét elhagyva ismeretlen helyre távozik. A hajléktalanság ugyan nem bűn, ugyanakkor nem tűrhetjük - hősünk tehát nyakába veszi a világot. Hogy útlevél vagy legalább egy érvényes személyi van-e nála, nem tudhatjuk. Az Interpol körözi. Később beáll az idegenlégióba a jogos számonkérés elől és sok ártatlan ember vérét ontja. Visszatér a tett elkövetésének színhelyére, ahogy azt régi krimikből tudjuk már jól, hogy előírásszerű, ott szembesül tettének néhány szociális kihatásáról, ideértve néhány temetést is. A lejtőn innentől nincs megállás. Illegális drogokat fogyaszt, amitől olyan dolgokat lát, amelyek bizonyíthatóan nincsenek. Későbbi pszichiátriai vizsgálat szükséges ahhoz, hogy eldöntsük, milyen mértékű személyiség-torzulás kell ahhoz, hogy valaki egy sárkány gyomrába vizionálja magát. Az önmagát a társadalomból egyszer s mindenkorra kizáró szereplőnk már-már a Trainspotting állapotába kerül. Nekrofiliával végződik a dolog, amely tudvalévőleg büntetendő. Tündérországban pedig nincs egyházi esküvő. Általános iskolai oktatásra csak cenzorális kiigazításokkal javaslom.
