Kedves fiam, Németh Sándor!
Megkaptam leveled, amelyben arra kérsz, hogy minden erőmmel legyek a magyar válogatott mellett.
Én megteszem, ami tőlem telik.
Ugyanakkor tájékoztatlak, hogy naponta több százezer levelet kapok másoktól, más országokból is, így meg kell értsd, ha kívánságod nem azonnal teljesül, ha teljesül egyáltalán.
Tudod, édes fiam, nekem mindannyian ugyanolyan gyermekeim vagytok, csak hát van, aki jobban, van, aki rosszabbul sikerült. De kedvesek vagytok a szívemnek mind.
Igyekszem tapintatos lenni most veled.
Lehet, összekeversz a Mikulással, bár ő is csak röhögni szokott a sok pokémon-kívánságon.
Viszonylag ritkán érek rá, hogy az egész univerzum navigálása mellett olyanokkal foglalkozzam, hogy bevetődjek egy tizenhatoson belülre, vagy kivédjek egy jól megsózott szabadrúgást. Nem, nem fogok potya tizenegyest intézni és nem változtatom meg a lesszabályt sem.
Amit te kérsz, az énnékem pont ugyanolyan, mint amilyeneket a tábori lelkészek kértek, hogy áldjam meg a fegyvereiket, hogy azokkal jól lemészárolhassák a többi gyermekemet.
Nem fogom.
Intézzétek ezt el magatok között. Utána beszélgetünk.
Ugyanitt szeretném felhívni a szíves figyelmedet arra, hogy nem a főnököm vagy, hogy bármire megkérj/utasíts, hanem épp fordítva.
Vicces lenne, ha minden másodosztályú darts-csapat hozzám fordulna, csak ők találják telibe.
Nem mintha nem próbálnák.
No, te is próbáld.
Gera Zolit üdvözlöm. Majd felnő ő is egyszer, remélhetőleg. Benne még bízom.
A Teremtőtök