Te hogyan csinálnád jól?

Már ha elég jó arc vagy.

Mondjuk, van nullánál több gyereked (különben necces anyukának hívni).

Mondjuk, túléled az első két-három évet, ami nagyon kemény, ott szokott bukni a dolog, de nem az igazi utcai harcosoknál.

Mondjuk, utána már majdnem rendeződne minden, beállnak a rutinok, észrevetted, hogy egyszemélyben vagy anyja is, apja is az összes gyereknek.

Tudod, hogy te kezdtél menstruálni az összes lányoddal, neked volt hajnali magömlésed a fiaddal.

Te mentél velük az első randira, a többiről most ne is beszéljünk.

Te tartottad a fejüket, amikor az első berúgás után valahogy megtalálták a lakcímkártyájukat, kihámoztad őket a kabátjukból, kifűzted a bakancsukat, és nagyokat röhögve te raktad ágyba őket - hogy aztán másnap persze irgalmatlanul leoltsd őket, mint a villanyt.

Te tartottad a lányokban a lelket, amikor szakítottak, te tartottad a lelket a fiúban, amikor szakított, bár az kicsit nehezebb volt, mert játszhatod persze az apját, de az anyja vagy.

Tudod, hogy a legnagyobb érettségijét is te asszisztáltad végig - aztán sorra a többiét is. Mindnek megvolt a maga bája, de azért vagy tartva, senki nem kérdezte, mennyire kényelmes autóban akarsz utazni.

Az egyik elköltözött, a másik visszajött - vagy fordítva.

Nagyon ki kellett sakkoznod, hogy a legkisebb óvodai évzárójára mész, vagy a legnagyobb diploma-átadójára.

Velük sírtál, velük nevettél, velük unatkoztál, velük üvöltöttél, velük mosolyogtál csak úgy csendesen a bajszod alatt.

(Anyád is roppantul örült, nyilván, amikor az éjszaka közepén becsöngettél zokogva. Egyébként tényleg örült, csak arrébb kellett rakni az életét egy kicsit.)

Ehhez képest kérdezem tényleg nagyon csöndben.

Mi a viharos lófaszt gondolnak a pasik, amikor otthagynak nullánál több gyereket, hogy aztán hónapszámra feléjük se nézzenek?
Tudom, tudom... Unom a hülye történeteket. Ráadásul a fele sem igaz. Csak a kényelem, az az igaz.

Állsz a cirkuszban a porond közepén, egy kötélen, egyensúlyozva mindenféle szarral. Igen, még azzal is, hogy mégiscsak az apátok, ne mondjatok ilyet. Megpróbálsz mindent. Elviseled, hogy a nagyszülői vonal megszűnik, unokatesói vonal megszűnik, a gyerekeid számkivetettek, te meg bohóckodsz egy létra tetején egy hegedűvel a kezedben, és juszt is megcsinálod.

Szóval az mennyire van rendben, hogy az apukák ilyen sürgősen leszoknak a kölykeikről?

Én pont leszarom a tartásdíjat vagy ilyesmit.

De a gyereke, az még egy darabig nem szarja le, hogy az apja baromira nem kíváncsi rá.

Mindegy, utcai harcosok megoldanak mindent.

Anyám speciel nem utcai harcosnak nevelt. Ő speciel a zongorára és általában is a zenére gondolt. Én is, csak más kontextusban.

Ezt már magamtól kellett.

Viszont a gyerekeimet már erre nevelem.

We can do it.

(A hülye kérdéseket megelőzendő: 26, 24. 22, 13 - és még nincs vége a sornak! Tíz éve egyedül. Csak ma nagyon begorombultam.)