Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • Bodócsy Vera: Amíg élek, nem felejtelek. Nagyon szerettelek. Köszönök minden írást, fotót (2020.09.03. 17:37) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Azelőtti karácsonyok

2014.12.25. 14:38 | törökmonika | 5 komment

Azelőtt.

Azelőtt ilyenkor, december 25-én vagy anyámhoz mentünk, vagy anyósékhoz – általában anyósék élveztek prioritást, mert többen voltak, anyám meg csak ketten a nagyanyámmal, szóval ráértek, tökmindegy alapon.

Azelőtt felcihelődtünk, mindenkinek megvan-e mindene, becsomagoltad-e rendesen a nagyinak, dédikének is tettél-e be valamit, jó, akkor menjünk.

És én minden egyes alkalommal szarrá untam a fejem, mert anyám nem főzött túl jól, bár a gyerekeim szerették a kajákat, mert mindig cikinek éreztem, hogy mi a rákért nem lehet odakészíteni mindent, miért mindig az asztal mellől kell ugrálni fel sóért, valamiért.

És cikinek éreztem, ahogy egyre nagyobb pironkodással adja oda az ajándékokat az egyre több gyerekemnek, cikinek éreztem a kínais plüsst meg mindent, aztán annyira húztam volna már haza, mert kaja után csak szeret az ember kicsit aludni a saját ágyában.

Cikinek éreztem mindig, ahogy politizál, mert hiszen mit ért ő hozzá, ahogy meséli, mi volt a boltban, hát na és, hogy mi volt az esztékában, na bumm, meg hogy a szomszéd kisöpörte-e a lépcsőházat, ki nem szarja le, haladjunk.

És mindig ott is hagytam őt, őket a lehető leghamarabb, mert nem szerettem a panelban üldögélni, agyamra ment az egész, kínomban elmosogattam, de nem élveztem a bekapcsolt tévéműsort sem, nem értettem, a kölykeim miért heverésznek boldogan különböző fotelokban, vigyorogva büzgönyészve a kis kínai szarokkal, zavart a szűk tér, zavart a bezártság, zavart, hogy ott kell lennem, le is léptünk általában minél előbb, sose értettem, csak ezért miért könnyesedik el anyám szeme mindig.

Amikor hazaértünk, persze azonnal lelkiismeretfurdalásom lett és felhívtam, de veszett fejsze nyele volt már az.

Már hiába szeretnék unatkozni a szar panelban a nem túl fincsi – gyerekeimnek nagyon is tetsző – kaják mellett, szeretném értékelni a nyolcvanezredik konyharuhát és szeretnék örülni annak, hogy kiválóan lehet hallani, ahogy a szomszéd hogyan emészt. És bármeddig ottmaradnék, azt hiszem. Azt se bánnám, ha nyolcvanhetedszer megmutatja a Józsi bácsi vagy az Irma néni fényképeit.

De nem lehet, mert hét éve meghalt.

És nekem azóta van soha nem múló hiányérzetem.

És azt is tudom, hogy ezen senki és semmi nem segít.

https://www.youtube.com/watch?v=q39qdxOSzXc

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr667010343

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pallasA 2014.12.25. 17:08:08

Ismerős érzés. Csak a hét az majd' húsz. Ha apámra gondolok, akkor harminc. Azóta nem kell elmenni karácsonykor itthonról. Meg lehet szokni. Meg lehet szokni?

Fábián András 2014.12.25. 19:14:11

Nekem van még anyukám. Nekünk egy anyukánk van még. Nekünk már csak egy anyukánk van. Nekünk van még egy anyukánk...

francoska 2015.12.25. 22:16:29

Megint könnyes lett tőle a szemem.

Klara Bugany 2016.01.18. 00:17:08

Veletlen volt....vagy megse. A macesz miatt. Keresem a törteneteket.....a sok elhallgatott meset. Az eletet. A saját elveszithetetlent.........es sirok.
Kincs vagy. Köszönöm ezt a blogot.
süti beállítások módosítása