Lehet persze roppant értelmiségi módon ezen-azon pörögni.
De most úgy belegondoltam.
És még csak nem is nagyon.
Annyira természetes nekem, hogy odamegyek a csaphoz, kinyitom, iszom. Teszek fel kávét. Elmegyek klotyóra, aztán rendesen lehúzom, később kezet mosok.
Mondom a gyerekeknek, hogy időnként öblítsék már le a fejüket, ne kapjanak hőgutát.
Esetleg vizezzenek be egy törölközőt, tegyék a nyakukba borogatásként.
Felteszem a levest, mert enni muszáj.
Leöblítem a kezem, mielőtt zöldséget pucolok, utána meg pláne.
Adok inni a nyolcvanezer macskának, kutyának, papagájnak, teknősnek.
Berakok egy mosást, mert megszaporodott a szennyes.
Elmosogatok.
Este meglocsolom a virágokat. Ha volna vetemény, akkor azt.
Az autót nem mosom le, mert kiemelten hanyag vagyok.
A tükröt letörlöm, mert hiú viszont igen.
És akkor esetleg azon kapnám magam, hogy a csap beint.
Megyek a közkútra, de az is beint.
Mondjuk, van itthon csecsemő. Hát azt vagy szoptatni kell, vagy a tápszerét megcsinálni.
De nem, mert nincs víz.
Lesuvickolnám én a pulyákat, ne legyenek már világ szégyenére még koszosak is, ha már csórók vagyunk, de nincs víz.
Na, ennél kevesebbért is öltek már embert.
Tiborc panaszai a fasorban nincsenek.
Embertől vizet megvonni?
Mindenki elővette már a párna alatt tartott kézifegyvert?!
Oké, roma, utáljuk. (Miért is?!)
De ötven fokban elvenni a vizet?
Szerintem ebből sokkal nagyobb balhé lesz, mint azt a kedves ózdi polgármester gondolná.
Hogy munka, lakhatás, emberi szó, iskola nem jut a cigányoknak, az egy dolog.
De víz se?!
Ez volt az utolsó csepp, drága fideszes kormányom.
És ne gondolja senki, hogy ez vicc.
