Milyen hülye szó. Húsz.
Más nyelven is hülyén hangzik.
A kicsi fiam ennyi idős ma.
Anyám, borogass!
(Ja, inkább ne, hiszen már meghaltál.)
Pici, hülye fiam...
Aki le se szálltál a nyakamból, míg szőke voltál és krumpliorrú.
Aztán egyszer csak nagyfiú lettél.
Amikor volt az a kurva árvíz (az egyik), te, krumpliorrú, képes voltál kipróbálni, vajon teljesen baromságokat beszélek-e, hogy esetleg vigyázz hazafele – kicsit arrébb vitt a víz. Nem baj, hogy mostanában mondtad csak meg, meddig. Amit behazudtál, az is épp elég ősz hajszálat okozott.
Jaj, te nagyon hülyegyerek.
Emlékszel, amikor nem tudtalak hova tenni, jöttél velem riportra Verőcére a gyorsulási festőversenyre... vagy hányszor aludtál a mellkasomon különböző szerkesztőségekben.
Pistabandi, az alvójószág akkor került hozzád. Később Pici és Mici is.
Persze letagadjuk, mert már nagyok vagyunk.
Néha szétrúgtál ezt-azt, ideértve különböző ajtókat is, de mindig őszintén megígérted, hogy majd mindjárt megcsinálod. És én meg egyébként is engedjek el mindent, mert te jobban értesz hozzá, hiszen te vagy a pasi.
Mostanában már csajokat hozol és én igyekszem, de tényleg, jó képet vágni hozzá
(Igen! EZ a jó kép! Lehetetlent azért ne kérjünk tőlem!)
Kétszer szúrtak hátba, amikor születtél, epidurál. Nem tehettek róla a dokik, hogy nem úgy áll a gerincem, ahogy másnak.
Amikor már nagyon rosszul voltam, rámszorították az oxygén-maszkot.
Ha bekapcsolták volna, nem ültem volna fel, nem dobáltam volna mindent szét, te nem repültél volna ki, hogy a szülész az ajtóból kapjon el.
Mondta, hogy gratulálunk az anyukának, fiú.
Előtte két órával még a harmadik lányt vártuk apáddal.
Ja, hogy az apád.
Na, az úgy bőgött, ahogy a váláskor kellett volna.
Az első dolgom az volt, hogy lerohantam a kórház nyilvános telefonfülkéjéhez és felhívtam a nagyit, hogy fiú az unokája.
Lebaszott.
Hogy miért nem fekszem és nyögök.
Mondtam, hogy hát mert kurva boldog vagyok, amúgy meg szülni nem akkora cucc.
Pici fiam...
Krumplit pucoltunk, a nővéreid licitáltak, hogy már az első vagy a harmadikat fejezték be, te lebasztad a pucolót és közölted, hogy te pedig az utolsót.
Amikor Esztert, a vörös cicát megmentetted a fáról...
Amikor hugod született...
Amikor a szerencsétlent először ejtetted be a babaágyba...
És tudod, a legkisebb hülyécském téged imád a legjobban.
Amúgy az összes csajszilányom.
Istenem, hány tanár vére szárad a kezemen miattad.
És még mennyi fog?!
Tíz évesen már autót vezettél. Húsz évesen már van annyi eszed, hogy összeszarod magad, ha megkérlek, vezess inkább te.
A mellkasomon éltél – aztán akkora lettél, hogy felpofozni sem tudlak, bár a múltkor egyszer megpróbáltam a dolgot.
Ha puszit akarok adni, hozom a létrát.
Én azt gondolom, hogy hálás lehetek a sorsnak, amiért pont egy ilyen Vencelt dobott nekem.
És hálás is vagyok.
Cintányéros cudar világ :)
