Kedves kollegák, Önök is pontosan tudják, hogy aki 150 centinél kisebb, ezer decibellel ordít és százhússzal száguld, azt úgy hívják, hogy gyerek.

Sajnálatos módon, épp az elmúlt nyolc év tragikus következményeként, elfelejtettük, hogy nem csak jogaink, de kötelességeink is vannak.

Iránymutatásul néhány felhasználható módszer a féktelen szabadosság megelőzésére, kezelésére.

Rohangálsz, baszd meg?! Tockos.

Ordítasz, hogy rohadnál meg?! Saller.

Lesel doga közben?! Beleverem a fejed a padba, hogy apád sem ismer rád.

Puskázunk, puskázunk?! Na, tépem le a füled.

Nincs kész a leckéd, te kis rohadék?! Karcer, tintaleves, papírgaluska.

Aha, ma se hoztál tornafelszerelést. Békaügetés háromszázszor az iskola körül. Közben kis nádpálca.

Igen?! Ez szerinted egy félrement kapurarúgás volt?! Nadrágszíj-kezelés.

Apáddal már lepacsiztuk. Mindkettőnket vertek, mégis ember lett belőlünk.

Ha anyádnak nem tetszik valami, bejöhet ő is hozzám, itt vagyok.