Szeretem a hegyeket, a folyókat, a városkákat, szeretem Budapestet, szeretem Szentendrét, Debrecent, Pécset meg az összes többit is.
Szeretem a történelmét is, bármilyen agyalágyult is.
Szeretem, hogy lehet mókázni az erdőkben, és szeretem, hogy lehet mókázni a városokban.
Szeretem a kertemet, mert szépen nőnek a virágok, és itt nyugszik az összes szeretett állatkám.
Szeretem a Dunát, mert befogadta anyám és apám hamvait.
Szeretem a nagykörutat, mert ott mindig van valami vidám dolog.
Szeretem a patakpartomat, mert itt csönd van, legfeljebb a rigók üvöltöznek.
Szeretem az anyanyelvemet, mert túl sok logika ugyan nincs benne, nekem mégis a legkedvesebb, pedig ismerek még párat.
Szeretem ezt az országot.
De itthagyom.
Majd távolabbról fogom szeretni.
Köszönöm, Orbán Viktor.
Ja, nem.
Szerettem
2018.04.26. 23:30 | törökmonika | 2 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr4413872966
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
aranyosfodorka · http://aranyosfodorka.blogspot.com 2018.05.02. 10:00:13
Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom.
Ez igaz ?
Hát Te is ?
Sajnálom, de tán megértem.
Ez igaz ?
Hát Te is ?
Sajnálom, de tán megértem.
