Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • Bodócsy Vera: Amíg élek, nem felejtelek. Nagyon szerettelek. Köszönök minden írást, fotót (2020.09.03. 17:37) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Edzés közben

2017.03.27. 12:29 | törökmonika | Szólj hozzá!

ancient-olympia_0_1.jpg

 

Kedves szurkolótábor!
Mint valahai sportoló, most szeretnék nektek elmesélni valamit.
Tudjátok, hetente legalább hatszor másfél órát edzem, ha esetleg nem többet, mert az is előfordul.
Nagyon-nagyon kell figyelnem, hogy betaláljam a hárompontost, hogy a gerely oda menjen, ahova szánom, hogy százon jobb legyek, mint a mezei nyúl, és Moby Dicket is leússzam a pástról satöbbi.
Hajnalban kelek, erőnlétizek, aztán  egy kis átmozgató, aztán jöhet a komoly szakmai.
Nekem nincsenek hétvégéim, mert akkor mindig verseny van.
Minden nap hat előtt kelek és éjfél után alszom el, mint egy fadarab.
A magánéletem ennek megfelelő, nem véletlenül házasodunk egymás között.
A gyerekeink két edzés között születnek és a gyúró neveli fel őket.
Amikor kimegyek az arénába és farkasszemet nézek az ellenféllel, pontosan tudom, hogy ő is ugyanazt csinálta végig, mint én.
Nem az ellenséget látom, hanem az ellenfelet.
És nagyon szeretnék gyorsabb, ügyesebb lenni.
Nem mindig sikerül.
Néha meg igen.
Nagyon tisztelem. Talán néha kicsit tartok is tőle - remélem, ezzel ő is így van.
És ti ott, a lelátón...
Akik a meccsnézés közben az asszonyt külditek el a sörért a konyhába, mert nektek fárasztó...
Ne nézzétek le az ellenfelemet.
Ne buzizzátok, ne köcsögözzétek, ne kurvaanyázzátok.
Mert ő az én ellenfelem és én tisztelem.
Lehet, hogy nektek, drága drukkerek, frusztrált volt a hetetek és le kell vezetni a feszkót.
Lehet, hogy nekem is frusztrált volt a hetem - mégsem állok oda a CNC-gépetek mellé és nem kezdek el üvölteni, hogy dögölj meg, vasdarab, hülyebuzi.
Engem tiszteljetek meg azzal, hogy nem gyalázzátok az igazán méltó  ellenfelemet.
Milyen érzés lenne nekem egy raklap trágyafos ellen győznöm?!
Igazi ellenfél ellen akarok győzni.
És ne.
Ne kiabáljatok a fülembe, mert az zavar a koncentrálásban.
Nekem le kell futnom azt a valahány métert, eldobnom a gerelyt, berúgnom a gólt.
NEM fog jobban menni attól, hogy ti őrjöngtök és felgyújtjátok a fél várost és veritek egymást.
Ha mégis megteszitek, ne hivatkozzatok rám.
Nekem ehhez semmi közöm. Nem azért edzettem, hogy te rám hivatkozva legyél seggfej.
Én sportember vagyok.
Tudjátok, a sport olyan valami, ahol nagyon is tiszteljük a másikat.

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr1312374291

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása