Hosszan nézi, ahogy az anyukája/nővére/férje palacsintát készít reggelente a konyhában.
Ideges, mert nem működik a kávégép a munkahelyén.
Ha le akar feküdni, mindig fel kell mennie az emeletre.
Nekiütközik a falnak és felrobban.
Menekül egy üldöző autó elől - lehetőleg hosszában, a felezővonalon.
Éjszaka vámpírok csapódnak az ablakához.
Utána baseball-ozik egy kicsit.
Volt gyerekszobája, természetesen garderobe is kapcsolódott hozzá, faajtós, amely mögött a rémségek laktak.
Hosszan fut a szerelme felé a homokos tengerparton, lehetőleg egy ligh koktéllal a kezében. És egy bobtail-lal.
Biztosan meghal valakije, ezt onnan tudja meg, hogy hirtelen magát látja felülről a temetésen, amint a steril parcellába rakják a szerencsétlent, a pap meg elmondja, hogy az úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Verekszik nagyon, szerencsére a legelvetemültebb aljas banda is mindig egyesével küldi rá az embereket, így elbánik velük.
Kizárólag parkolóházak legalsó szintjén talál magának helyet, ahol nincs villany és jön a szatír.
Ha kell, persze lő, és persze sosem fogy ki a töltény.
Végül egy szerelőcsarnokban találja magát, ahol indokolatlan láncköteleken imbolyogva majdnem lezuhan, de aztán mégsem, míg ellenben a gaz gonosz beleesik a forró izébe.
Ugye, ti is úgy érzitek, alkalmas vagyok a hollywoodi karrierre most már?
