Vagy uborkaszezon van, vagy az égiek játszanak össze ellenem, de ismét egyre gyakrabban botlok bele agyament cikkekbe úgynevezett női lapokban, amelyek tételesen (és lehetőleg sorszámozva, mert az szerintük tök jó marketingfogás azok számára, akik kiválóan elboldogulnak tízes számkörben, három trükk, hogy... hat tuti módszer, hogy, tíz tanács azoknak, akik... stb.) sorolják, mitől érzem majd magam igazán nőnek.

Negyvennyolc órán belül három (használhatom én is ezt a trükköt, nem?) olyan cikk verte ki a szemem, amely arról tájékoztat, mitől vagyok én rendes nő.

Nem, ne próbálkozzanak.

Nem vagyok.

Nem várom el, hogy előreengedjenek az ajtóban. Köszi, ha igen, te is köszi, ha én meg téged, pláne, ha idősebb vagy. És akár pasi.

Nem várom el, hogy alám igazítsák a széket, mert nem hordok abroncsos szoknyát (hülyén is néznék ki benne). Köszi, ha igen, te is köszi, ha én meg neked, pláne, ha idősebb vagy. És akár pasi.

Nyisd ki az autó ajtaját, ha én vagyok az utas. Nem azért, mert nő vagyok. Én is kinyitom neked, ha te vagy az utasom. Akkor is, ha pasi.

Édes vagy, hogy felsegíted a kabátomat - én is felsegítem rád, mert látom, hogy reumás vagy. Vagy pasi. Vagy mindkettő :)

Nagyon kedves vagy, hogy venni akarsz nekem valami ruhát - választhatok én is neked valami cukit, ami nekem is tetszik? Végtére is egymást nézzük...

Simán kifizetem az éttermi cehhet. Egyszer én, egyszer te, kinek hogy megy épp a bót. Akkor is, ha pasi vagy.

Én aztán szívesen köszönök neked előre, széles vigyorral, ha szeretlek és tisztellek. Akkor is, ha pasi vagy, nem teszek különbséget. Akár a nyakadba is ugrom.

Kérsz még egy sört? Hozom. És akkor vagy te hozod, vagy én. Mindegy, hogy ki a pasi.

Pár éve volt pár hosszabb beszélgetésem egy amúgy teljesen liberális és jó arc csajjal - hát ő elvárta, hogy ékszerekkel, bonbonokkal keressék a kegyeit, addig szét nem tette volna a lábát. Én nem szoktam széttenni a lábam, legfeljebb szerelmeskedni azzal, akibe szerelmes vagyok.
Az ékszereket nem szeretem, meg túlzásnak is tartanám, az édességtől meg egyrészt hízom, másrészt rettenetesen lecseszne a diabetikusom. Egy tejfölös-sajtos-fokhagymás lángos esetében persze meginognék :)

Én ezt nem értem. És tényleg nem. 
Miért kényszerítünk teljesen életszerűtlen és elavult dolgokat, viselkedésmódokat a pasikra, miközben a világ átalakult? Már régesrég nem fűzőben pihegünk az abroncsos szoknya alatt, ők pedig nem kardcsörtetve lovagolnak a nyugvó nap fényébe.

(Ráadásul amikor ezek a "szabályok" születtek, akkor is legfeljebb a Földön aktuálisan élők 1%-át érintették - faluhelyen meg a sivatagban azért kicsit másképp tették a késtvillát.)

Szóval nem értem.

Mi ez a fundamentalista női baromság? Hogy kapjak ugyanannyi fizetést, de azért engem legyezgessenek az értekezleteken?

Amúgy meg csak szólok az úgynevezett női lapok szerzőinek, szerkesztőinek, hogy a nők többségét az érdekli a legkevésbé, átadják-e neki a helyet udvariasan leporolva a villamoson.
Az jobban érdekli, hogy agyonverik-e a párkapcsolatában, hogy tud-e munkához jutni viszonylag normális bérért, vagy el tud-e még jutni a kúthoz a vödörrel, hogy vizet vigyen a gyerekeinek, el tud-e jutni valami egészségügyi mentőegységbe, ha úgy hozza a sors.

Nem egy nagy gondolatmenet, belátom. De legalább violavörös pecséttel lehelem a végére a nevemet.

Köszönet tehát a női lapoknak, az oravecznóráknak, a hogyanvárdhazaaférjed típusú cikkeknek és a többi baromságnak, hogy ma sem lombfűrészeltem.