Megtérés

Eljött a pillanat, hogy megadtam magam. Egy próba erejéig. Végül is négymilliárd légy nem tévedhet.

Vagy legalábbis még nem haltak ki.

Jó, még nem rázok vizet vízzel holdtöltekor a keresztútnál azzal, hogy ez a rák egyetlen ellenszere, de azért ennek az egynek most utánanéztem.

Végtére is voltam én már akasztott ember is, női lap felelős szerkesztője is (ezt azóta is szégyellem), utóbbi minőségemben már akkor bele-belebotlottam fennakadt szemű felkentekbe, akik mindig aggódva tolták át a széküket a szerkesztőségben, amikor bejöttek leadni valami cikket, mert az rossz felé nézett, és nyilván az ablakot nehezebb lett volna áttolniuk, így maradt a szék, ahová leereszkedve kissé leereszkedően olykor még nekem, kétkezi felelős szerkesztőnek is elnézték , ha olykor-olykor nem tudtam fegyelmezni magam és beleröhögtem a kézirat olvasásába.

Feng shui.

Illetve feng suj, ahogy mostanában írják – bár tudnám, miért „j” és nem „ly” -, hogy ezzel is alátámasszák a dolog igencsak ősi voltát.

Mert hogy magyar volt ez is, az atom, ezt már mondták a szíriuszi gyíkember-hangok a fejemben, szóval biztos.

Kérdezi a feng shui, vannak-e élő növények a konyhában. Ezt buktam, a konyhában nem csak halott növényeket tartok – már hallom is a sikolyaikat és kis árváik zokogását -, de általában elég hamar a fazékban végzik.

Na jó, akkor a konyhaasztalra teszek-e frissen vágott azáleát.

Nem. Egyrészt még soha a büdös életemben nem láttam azáleát. Lehet, hogy találkoztunk, de nem mutatkoztunk be egymásnak. Azt az izét, aki az asztalon lakik, valahogy szintén hívják, én általában Gézának, és meglepően hasonlít egy vödör chilire, egy igen kedves és nagydarab barátomtól kaptam, ennek megfelelően a gaznak előkelő a helye.

Azt nem kérdezte a feng shui, de most mondom, esetleg vegye fel a faq-ba, hogy mit jelent, ha macska lakik az asztalon. Esetleg rögtön kettő is. A macskák élőhelye ugyanis köztudomásúlag az asztal, valószínűleg az asztalt és a macskát egyszerre találta fel a nagy tervező, de a feng shui még nem jutott eszébe, később már ciki lett volna korrigálnia.

Aztán a bejárati ajtó szemben van-e más ajtóval.

Na most nem panelban lakom, mert akkor most többmillió másik emberrel együtt mondhatnám, hogy nem, b+, úgy nem fért volna el a kecó a tervezőasztalon – családi házról beszélünk, majd igyekszem valamelyik nyílást befalazni, bár fájóan fog hiányozni bármelyikük. Majd vagy a népségnek magyarázom el, miért kell kerülniük kijutáskor, vagy az állatseregletnek és a vendégeknek, miért is kell a kertbe az utca és két szomszéd érintésével kitelepedniük.

Tartok-e a hálószobámban tükröt.

Na most ismétlem, nem panelben lakom többmillió honfitársammal ellentétben, így eleve van hálószobám, amit ők is elmondhatnak ugyan magukról, azzal a kitétellel, hogy van, csak még nyolcan alszanak benne. Sorry, nem tehetek róla, így alakult, de nem cserélek.

Naná, hogy van benne tükör. Valahol. És igen, van a fürdőszobában is, a nappaliban is, és emlékeim szerint a gyerekeim szobáiban is. Lehet, hogy ez mélységesen helytelen, ám szeretik igazgatni magukat, most mit csináljak, nekik feleljek meg vagy a feng shuinak?!

Észak vagy dél felé néz-e az ágyam. Na, ezt nem tudom értelmezni, melyik részét kéne erősen figyelnem az ágynak mozgás közben? Mert a fejemről még csak-csak tudok – már abban a pillanatban, amikor leteszem. A többiért nem vállalok felelősséget, tényleg volt, hogy másik szobában ébredtem.

Amúgy baromi sok helyre nem is tudnám tenni az ágyat, mert máshol más van, például olyan kis apróságok, mint ablak vagy ajtó.

Milyen színeket használok a lakás festésekor. Én, kérem, semmilyeneket, erre általában megkérem a szakembert, hogy használja őket, lehetőleg a pénztárcámhoz és a kérésemhez igazodva.

Van-e a fürdőkádam körül lehetőség gyertyák elhelyezésére.

Van, b+, fáklyákat is le lehet kis kézügyességgel tenni, de nem akarom! Nem akarok továbbá rózsaszirmok között lubickolni, nem akarom magam illóolajokkal és lágy, keleti meditációs zenékkel kényeztetni.

Aszkéta vagyok, ez van.

A házamat nem fogom észak-északkelet felé fordítani, mert nem tudom. Éntőlem a vízér ott folyik, ahol akar, baromira nem zavar, én se zavarom őt.

Tényleg, arról vannak már áltudományos kísérleti eredmények, egy vízeret mennyiben vet vissza a személyiségfejlődésében, ha ember alszik a közelében?!

Függönyeim olyan színűek, amilyeneket meg tudok venni a boltban és amilyenekhez kedvem van. Szőnyegeim nincsenek, mert utálom őket. Falaim rusztikusak. Burkoaltaim olyanok, amilyeneket meg tudtam fizetni és még nem rohadtak ki. Igen, fa. Biztos jobb a kő, mert titkos információkat őriz, de éntőlem megtarthatja a titkát magának.

Kertem olyan, amilyen. Én így szeretem. Nem, nem szoktam tépelődni hónapokig, a kóválygó nünüszemű miaszart milyen távolságba ültessem a kerti tavacskától, tekintve, hogy nincs. A kertet én halál proli módon használom: focizunk, napozunk, vagy kurvaanyázva nézzük, hogy már megint füvet kéne nyírni.

Nem végzek reggelente különösebb szertartásokat a szokásos zuhanyzás-fogmosás-valamit-magamra-kapok kultúrkörön kívül, reggelim nem kezdődik őszinte elmélyüléssel és nem nyomom áhítattal magamba az éjfélkor, a keresztútnál szedett varjúhájas teát, amelyet háromszor a fejem fölött átforgatva főzök meg, féllábon, halkan zümmögve.

Nem vetem meg továbbá – miközben használom – a civilizáció átkos termékeit, ideértve a kontaktlencse-folyadékot, a wifit és a hosszabbítót.

Nem járok lenruhában, nem magam horgolom a cipellőimet, sőt mi több, a gyermekeimmel sem úgy beszélgetünk, hogy előtte egy gyertya mellett elrévedünk,hanem csak, ahogy jön, meg ahogy ők jönnek-mennek az életben.

Érzek én, hogy el fogok kárhozni és szar lesz nekem, de kicsit megnyugtat a gondolat, hogy pontosan addig fogok élni, amint azt a feng shui megjósolta.