Egy könnyű görög joghurttal kezdtem a napot, aztán persze nem tudtam ellenállni a franciasalátának. Délben egy kis rácponty volt, estére cigánypecsenyét tervezek. Ha nagyon meghíznék, majd felveszem a spanyolcsizmát, hogy móresre tanítsam magam. A zsidócseresznye az idén nem nagyon vitézkedik, de nem baj, tudok én a svédasztalra más díszt is tenni, a lényeg úgyis a norvégmintás szalvéta.
Oroszrulettet nem játszom, franciakártyával se nagyon, mert képtelen vagyok ötven éve megjegyezni a lapokat, a skandináv lottó is szerencsejáték.
A japánkacsáim baromi hangosak reggelente, nem is lehet nekem éjszakázni ilyen hívságokkal, sose aludnám ki magam thaimasszázs után.
Négercsókot nem kérek, mert cukros vagyok, nem rasszista.
Elleptek ezek minket már rég, fúj.
Én ősmagyar lecsót meg paprikáskrumplit akarok enni, hozzá nyereg alatt puhított kávét inni, a kínai dorkómat felpakolom az ikeás asztalra, oszt hadd szóljon a hábéó.
A fenébe a német precizitással, az olasz hévvel, a latin szeretővel, a skandináv vodkával, az orosz hússalátával, a francia parfümökkel - és pláne az angolvécével.
Magyar vagyok, vagy mi a hinnyeteringette mán!
Még píéjdzsdízni is magyarul fogok külföldön!
Janus Pannoniust meg eleve megvetem. Arany János is gyanús a sok fordításával. Radnótiról egy szót sem ejtek.
Ellepetés, globális ellepetés, ami ittent folyik, kérem!
http://www.vagy.hu/tartalom/cikk/10216_ezek_az_emberek_koztorvenyes_bunozok_hangzott_el_a#acomment
