Arról volt szó, hallgatólagosan, hogy mostantól még kábé két hétig nagyokat kussolunk.
Mert tényleg még így ártunk a legkevesebbet annak, amiben hinni szeretnénk.
Csak hát ez nem feltétlenül hit kérdése, persze.
Ha én ellenéziösszefogásegyüttsatöbbi sajtós lennék, legalább belhasználatra elkészíteném a szöveget, amit soha, semmilyen körülmények között nem lehetne nyilvánosságra hozni, mert dolgozzon a másik oldal is a fizetéséért.
A soha nyilvánosságot nem látó sajtószöveg a szimpatizánsoknak, aktivistáknak és rejtőzködő, potenciális szavazóinknak szólna, plusz bizonytalanok.
Kedves Barátunk, Támogatónk, Szimpatizánsunk és Bujkáló, ám Potenciálisunk! (így írnám, csupa nagybetűvel, mert így szokás mostanában)
Te is tudod, én is tudom, nagyjából mindenki tudja széles (keskeny) e honban, hogy a választási törvényeknek, a választási körzetek átszabásának és a mindent elborító agylohasztásnak köszönhetően tényleg esélyünk sincs.
Ezek az övéikre fognak szavazni, közben ködös tekintettel ájtatoskodnak majd a Szent Rezsicsökkentéshez, szarnak ezek rá, hogy valójában többet fizetnek, nekik az kevesebb.
Ezeket nem érdeklik a tények.
Mondok valami nagyon csúnyát.
Minket sem érdekel.
Drága Barátunk, Támogatónk, Szimpatizánsunk és Bujkáló, ám Potenciálisunk! (így írnám, csupa nagybetűvel, mert így szokás mostanában)
Ha komolyan vennénk benneteket, magunkat vagy egyáltalán bármit, ideértve az országot, a Szent Magyar Hont, annyi mindent csinálhattunk volna.
Magánnyugdíj.
Földvagyon.
Egészségügy.
Oktatás.
Paks.
Koszos pénzek.
Földesúri rendszer.
Stadionok.
Hosszan folytathatnám, de minek, úgysem foglalkoztunk vele.
Légy erős, nem véletlenül.
Mi nem akarunk nyerni. Még csak az kéne.
Ezt megnyerni?! Ezt? Normális vagy?!
Hát itt tíz év alatt sem lehet normális, emberi viszonyokat teremteni.
Mire fogadja a külföldön legalább Albánia a köszönésünket, az is legalább kilenc év.
Mire a forintból a vicc tárgyán kívül lesz valami, az húsz.
Te, nekünk erre nincs időnk.
Nagyon jó lesz nekünk ellenzékben.
Lehetőleg jó izmos ellenzékben.
Úgyhogy drága, mélyen tisztelt Barátunk, Támogatónk, Szimpatizánsunk és Bujkáló, ám Potenciálisunk! (így írnám, csupa nagybetűvel, mert így szokás mostanában)
Most, hogy annyira édes vagy, hogy még a „kampányunk” ellenére is még azt gondolod, hátha lehet még, hátha, hátha, hátha. Hátha egy kis lépéssel legalább.
Téged arra kérünk, hogy szépen mosakodjál ki, mint hugyos Jóska Krisztus neve napján, fésülködj meg és menj el szépen szavazni és ikszelj nekünk. Készpénztámogatást is elfogadunk, bár rendesen jattolt a költségvetés most a kampányra, tehát szavunk nem lehet.
Azért, hogy jó izmos ellenzékben lehessünk.
Ne gondolj másra.
Mi meg egy kicsit még hülyéskedünk neked, jó? Csak hogy jobb kedved legyen. A megmondós csávó majd jól megmondja, a belevaló csaj is jól megmondja, mindenki jól megmondja, még a halkszavú is.
Hogy mit?
Hagyjuk már ezeket az apróságokat.
Ikszeljél.
Gyere, legyél még több aktivista.
Melózz a szabadidőben nekünk, mert a haza fényre derül vagy hogy van az idézet, most hadd ne tudjak már mindent fejből.
Ragassz, rajzolj, írj, demonstrálj, készpénzutalást is elfogadunk.
Vagy amihez értesz.
Banki átutalás esetén feltétlenül tüntesd fel.