A házmesterek – közös képviselők - rendkívül felelős pluszbeosztást kaptak ajándékba az államtól, már amennyiben az, hogy kiragaszthatják az állam által diktált rezsicsökkentéses papírt a lépcsőházban és állhatnak mellette strázsaként, valamint hogy besúgniuk kötelező, felelős beosztást jelent.
Mert a házmesternek (közös képviselőnek) a dolga viszonylag egyszerű, ám mégis összetett volt eddig is, aki kellően szuicid hajlamokkal rendelkezik, böngéssze végig:
http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A0300133.TV#
a többieknek néhány kiemelés:
Közös képviselő, illetőleg intézőbizottság
43. § (1) A közös képviselő vagy az intézőbizottság jogkörében eljárva köteles:
43/A. §49 (1) A közös képviselő vagy az intézőbizottság - többletdíjazás felszámítása nélkül - a rezsicsökkentések végrehajtásához kapcsolódóan tájékoztatja a tulajdonostársa(ka)t
a) minden hónap 15. napjáig, legalább 45 nap időtartamra kifüggesztve - az 1. mellékletben meghatározott formában és tartalommal - írásban, figyelemfelkeltő és a fogyasztók által jól látható módon elhelyezett hirdetmény útján a közös tulajdonú épületrészeket érintő, valamint a 24. § (2) bekezdés b)pontja szerinti közüzemi szolgáltatások díjai vonatkozásában a rezsicsökkentések eredményeként a társasház tekintetében jelentkező megtakarításokról költségnemenkénti bontásban,
b) minden év február 15. napjáig, írásban, a közös tulajdonú épületrészeket érintő és a 24. § (2) bekezdés b) pontja szerinti közüzemi szolgáltatások díjai vonatkozásában a rezsicsökkentés egyes közszolgáltatási területeken történt bevezetése óta, az annak eredményeként a tulajdonostárs külön tulajdonú lakása és a nem lakás céljára szolgáló helyisége tekintetében jelentkező megtakarításairól a 24. § (2) bekezdés a) és b) pontja alapján számított költségnem szerinti bontásban és évenként összesítve, és
c) a 35. § (1) bekezdése szerinti időpontig a 48. § (1) bekezdés g) pontjában foglaltakról.
(2) Ha valamely közüzemi szolgáltató az adott hónapban nem állít ki a társasház számára számlát, úgy az (1) bekezdés a) pontja szerinti tájékoztatásban e költségnem tekintetében elegendő erre a tényre utalni.
(3) Ha a társasház valamely közüzemi szolgáltatás tekintetében nem részesült a rezsicsökkentésből eredő megtakarításban, akkor a közös képviselő vagy az intézőbizottság köteles ennek indokát a tájékoztatásban érthető és világos módon szerepeltetni. Ha a társasház a villamos energiát vagy földgázt nem egyetemes szolgáltatás keretében vételezi, akkor a tájékoztatásban azt kell feltüntetni, hogy ezen okból az említett területen a társasház nem jogosult a rezsicsökkentésre.
Egy emberként elkezdtük tehát gyűlölni szívből a házmestereket – közös képviselőket -, nem teljesen alaptalanul, a huszadik századunk történelme kicsit a házmestereké is.
Szeme nem rebbent tehát senkinek, amikor egymás után jöttek ki a rendelkezések, mit is kell csinálniuk mostantól a házmestereknek (közös képviselőknek) – azon túl persze, hogy cseszegetik a lakókat, ha tartozásuk van, és az istennek sem hajlandók megérteni, hogy nincs pénz, ülnek az árkus papír fölött és azt hajtogatják, hogy nem fogja a többi lakó a vízszámlát helyettünk kifizetni.
Na most van itt egy-két apróbb probléma, amely jelentősége bőven eltörpül Mutyiország egyéb jogszabályi bukfencei mellett, de azért kanyarodjunk rá.
Lefordítom a magam egyszerű paraszti eszével közérthetőre.
Van énnekem például egy lovam.
Saját ló, törzskönyvezett.
A saját ló a saját kertemben áll (vagy rohangál vagy amit akar).
A lóhoz én nem értek, mert drága szüleim, Isten nyugosztalja őket, másra taníttattak ki orcájuk verítékével.
A lóhoz meg érteni kell, különben az megdöglik.
A saját lovamhoz, a saját kertecskémben alkalmazok egy lovászt, értsen hozzá.
A saját pénzemből az ő saját bankszámlájára utalok pénzt, jó magyar forintokat, pont annyit, amennyit kialkudott.
A saját pénzemért azt kérem a lovásztól, hogy a saját lovamat időnként csutakolja le, járassa, futtassa, szóljon nekem, ha fogytán az abrak, mondja, hogy milyet vegyek, figyelmeztessen, mikor hívjam ki az állatorvost, meg ilyenek.
Ő ezt megteszi, én fizetek neki.
Ezek után a lovász tisztességgel lovászkodik az én saját lovam mellett, míg a halál el nem választ.
A lovásztól a saját lovam mellett, a saját pénzemért egészen biztosan nem várom el, sőt, kifejezetten rossznéven veszem, ha
-
a kocsmában vagy a piacon nagy kacagva elmeséli, milyen gebe az én lovam, én meg milyen sóher vagyok, hogy nem fizetek többet (ld. titoktartási kötelezettség),
-
a főtérre kifüggeszti, hogy a lovam abrakolása mennyibe kerül (mert ez kurvára az én dolgom, az övé, meg a takarmányt árusító cégé),
-
pökhendien kioktat, mit csinálok rosszul. Az én pénzemért a saját alkalmazottam tudja már a tisztességet, mert különben kirúgom, és akkor már nem lesz az én alkalmazottam az én pénzemért, az én lovam mellett.
Na most jönne nekem például ez a lovász, hogy de neki leszóltak a megyeházáról, hogy ki kell doboltatnia a faluban a piactéren, hány foga van a saját lovamnak a saját kertemben, és azzal az akárhány fogával mennyit fogyaszt százon. És teszi ezt törvénytiszteletből és az én pénzemért.
Én akkor, bár nem vagyok tanult ember, de tudom a módit, nem vágom azonnal pofán, hogy kilöttyenjen a nyála a füléig, körbetekeredve háromszor, hanem szépen úriasan megkérdezném, hogy mégis mi a jó kurva anyjának van köze bárkinek az én lovam fogaihoz meg a zabhoz.
Mondaná erre a lovász, mert hát jóban lennénk, mégiscsak tőlem kapja a fizetését meg a lovamat is megszerette, összeszoktak már, hogy ő nem tehet róla, ezt mondta neki a megyeháza.
Én ezen elgondolkodnék kissé, megvakarnám a fejem búbját és azt mondanám amúgy bensőségesen, hogy akkor igen nagy ökrök ülnek ott a megyeházán és baromira el vannak tévedve.
Te, Lajos, mondanám neki, mert ígyen beszélgetünk, te nem fogod kiírni sehova, még a budi belső falára sem, hány foga van a lovamnak és mennyibe kerül az abrakoltatása.
Mondaná Lajos, hogy de neki muszáj, mert különben megbüntetik.
Szegény jó Lajos, gondolnám ekkor én. Hát milyen szolgalelked van tenéked, hogy nadrágos urak bármit megcsinálhatnak veled, te meg szótlanul tűröd.
Ezen ismét elgondolkodnék, mert hogy jön ahhoz a megyeháza vagy a szomszéd Jani, hogy az én lovászomat utasítgassa hülyeségekre.
Elég hamar arra jutnék, hogy sehogy se jön hozzá.
Ha peniglen ez a jogszabály, akkor nagy marha lehetett, aki csinálta.
Akkor udvariasan megkérem, hogy ezt a hülyeséget most felejtse el, mert különben.
Ekkor kiballagnék a csűrbe, kicsit kalapálnék a kaszámon, olyan szép egyenesre, és március 15-én szépen kiballagnék a poros keresztútra és úgy odavágnám a kiegyenesített kaszámat az arra hintózó megyeháza elé, hogy magam is elcsodálkoznék rajta.
Mert az én pénzemen az én lovászomat ne csicskáztassa senki emberfia.
Hát így van ez, kérem a házmesterekkel (közös képviselőkkel) is.
A hírről itt olvashat bővebben:
http://hvg.hu/itthon/20140312_
És még itt is:
http://huppa.hu/formanyomtatvany-kozos-kepviseloknek/