Sokra vihettem volna, ha legalább minimális pedantéria és statisztikai és/vagy szociológiai érzék szorult volna belém.

Az Országos amnézia című írásomat (http://torokmonika.blog.hu/2014/01/04/orszagos_amnezia ) olvasták a blogstatisztika szerint vagy 55 ezren, kommentelték 382-en ott helyben, nyilvánosan, a web2-n való megosztásoknál nem számoltam, továbbá kaptam egy rahedli levelet.

Én azért elképedtem, hogy miért nincs az embereknek ennél jobb dolguk, de aztán betudtam az év eleji uborkaszezonnak.

Ha minimális rendszeretet és hajlandóság szorult volna belém, most nagyívű eszmefuttatást írhatnék arról, hogy az én generációm egy része konkrétan hülye, a másik része meg nem. Vélhetően ez a többi nemzedékkel is pont így van, plusz-mínusz életkori sajátosságok, mint pl. időskori dementia vagy sürgős kamaszodhatnék (a kettő úgyszólván kizárja egymást. Valaki vagy azért szenved súlyos emlékezetvesztésben, mert az idők során betelt a kapacitás, vagy azért nem emlékszik, mert már a nagyapjának sem volt mire.)

A reakciókból megtudhattam nagyon érdekes dolgokat. Például, hogy büdös, koszos, rohadék zsidó kurva vagyok. Aztán azt is, hogy bunkó állat. Továbbá meg még azt is, hogy (szívhezszólás következik, papírzsebkendőt kéretik kikészíteni, mert kikészülnek) a hatvanas (!) években (!) itt valakinek az édesapjáért jött a fekete autó (! a hatvanas években!), ahol egyrészt bikacsökkel kényszerítették, hogy lépjen be a téeszbe, másrészt véresre verték, hogy lépjen be a pártba, egyébként meg büdös bunkó vagyok. Meg nyilván koszos, büdös, rohadék zsidó kurva is, csak itt már valószínűleg kifogyott a tinta a klaviatúrából, kár.

Megtudhattam továbbá, hogy a hatvanas-hetvenes években rettenetes üldözés és mészárlás zajlott, hiszen már az óvodában is az Auróráról mesélt a dajka ebéd után, nem is csoda, ha ilyen, lelkileg – és agyilag, tenném hozzá – súlyosan sértült emberek élnek itten, e lángoktól ölelt satöbbi.

Bevallom – mert érzéketlen tapló állat vagyok -, hogy életemben nem szórakoztam még ilyen jól, mint a kommenteket olvasva.

Aki nagyon unatkozik, mert nem köti le kellőképpen a Kerényi-féle újságalapítás, az újraállamosítás, a trikolór felcsúti diktatúra épülése-szépülése, a véres és kíméletlen rezsiharc a számladémonokkal, vagy a napi politika egyéb, napicuki fordulata, olvasgasson, vidám perceket szerez majd magának.

Hülye lennék megmagyarázni, miről szólt az írásom – de ha esetleg lettek volna kétségeim a nagy nemzeti turulos, ágybavizelős, falra keresztet hányó ostobaság felől, megírták helyettem úgy, ahogy álmomban sem képzeltem volna.

Szív küldi: minden kedves, harmincas-negyvenes életéveit taposó, hős ellenállónak – és természetesen szüleiknek, akik értelemszerűen a hatvanas-hetvenes éveikben járnak, valaki számolja már ki közülük, mikor is születtek - küldöm tehát zárszóként és összegzésképp, szeretettel, kivert fogaik és letépett körmeik ellentételezésére:

https://www.youtube.com/watch?v=6X8Y43oYhJQ