Csak az tudja, mi nehezebb a mélytengeri búvárkodásnál (légzőkészülék nélkül, cápák őrizetében), akinek van lánya.
Utyuliputyuli, csókolom-a-kis-rózsaszín-talpacskádat... aha, hogyne.
Édibédi rózsaszín cukiság rucik, masnicskák, öltözzünk-egyformába, csináltassunk-közös-fotókat, mosolyogj-te-kis-tündér... aha :D
Örüljön, anyuka! - mondja a szülésnél az orvos, vagy aki épp arra jár – Kislány! Nyugta lesz!
Azt már nem teszi hozzá a gaz, hogy csupán pár évig.
Mert egy kisfiú, az rendben van, átokfajzatnak születik, ha mászni kezd, akkor egyenesen a tetőre, ahonnan természetesen leesik. Egy kisfiú nem probléma, legfeljebb vesz az ember bérletet a baleseti ügyeletre, továbbá tisztában van vele, hogy élete – mármint a saját élete – végééig gondoskodhat róla, mert a fiúcska az idők végezetéig nem nő fel, büdös a zoknija, otthagyja a tányérját koszosan, mindenféle csajokat hurcol haza, időről időre szerelmes lesz, megházasodik, csalódik, elválik, marhaságokat csinál, de a fix pont az fix pont marad: hazajön sírni anyucihoz, de bármikor képes rondán beszélni (az anyuka is, de most nem erről van szó).
És anyuci mindig segít a pici fiának.
Ezzel szemben egy lány.
Egy bármekkora.
Mert nőből van.
Az öntudata vele születik.
(Na most lehet, hogy az hamarabb egy kicsit.)
Aztán dundin mosolyog.
Az öntudata is, a lánygyermek is.
Ha szerencsénk van – nincs -, talán nem kezd túl korán beszélni, mert onnantól nincs megállás.
Egy leánygyermeknek egyáltalán nem mindegy, mit vesz fel.
Ne legyenek kétségeink: ha bőg a pelenka miatt, lehet, hogy a fazont fikázza.
Édes mosollyal tépi le a terítőt az ünnepi tányérokkal együtt – ha rászólunk, apucihoz szalad, nem is mond semmit, csak ránéz és egyesével (jól kiszámítva, egyesével) pergeti a könnycseppeket.
Szakadj meg, szív.
Megszakad.
Esélyed nincs.
És ezt ő pontosan tudja. Láthatod, ahogyan rádnéz, az apuka ölelő karjaiból. Még azt a lekezelő pillantást...
Bármelyik bolt közepén képes egyik pillanatról a másikra puttónak öltözött angyalkából megveszekedett fúriává változni, ha nem kapja meg, amit akar – mi meg izzadhatunk, mert egészen biztosan beszólnak az idősebb anyukák, hogy lehet így gyereket nevelni.
Óvodába megy, te ott toporogsz sírva az orrod előtt becsukott kapu előtt – ő meg már vígan bandázik és kibeszéli a másik csapatot.
Iskolába megy, a frissen kivasalt kis hacukájában – egy hét sem telik el és önállósítja magát, hazajön és közli, hogy ő a maga részéről már járt iskolába, nézzünk valami érdekesebbet.
Ha hosszában nő, az a baj. Ha széltében, akkor az. A haja mindig tök gáz, emiatt elmegy a kedve az élettől. A pattanások azért vannak, hogy őt az őrületbe hajszolják. Egy biztos, mindig a tükör előtt találod. Ha nem, akkor a fürdőszobában, ahonnan órákig nem hajlandó kijönni, mert nem áll minden haja szála úgy, ahogy ő akarja.
Úgy általában elég jó fej, okos is, véleménye is van – de ha meglátja a Józsikát a szomszéd utcából, hülye p..., szóval rendkívül érdekesen kezd viselkedni.
Egy idő után harapófogóval nem tudod kihúzni belőle, mi van. Semmi. És becsukja az ajtót.
Ha előjön kibőgött szemekkel, a futó beszélgetés másfél napig tart. Alaphangon. Amely alaphangot csak a rettenetes zenéi törnek olykor-olykor meg.
Ne is keresd a legjobb harisnyáidat, alapozódat, rúzsaidat – nála vannak. De a szobájába már rég nem mehetsz be.
Egyik reggel elkapod egy futó pillanatra, hogy legalább arra méltasson, hogy elfogadja a pénzbeli juttatásaidat, ha már a hazaérkezése időpontját sűrű homály fedi – azt látod, hogy a gyönyörűséges szemöldökét likvidálta és valami borzalmas izét rajzolt helyette.
Közli, hogy bár inkább Britney Spears lányaként született volna.
Ezt később letagadja.
Másodikos középiskolásként berág az osztályfőnökére és közli, hogy ő igenis gót stílusú ruhában fog ballagni, fekete bakancs, fekete köröm, meg ami még kell.
És megcsinálja!
De azért benézi az emelt szintű érettségije időpontját, olyankor jó anyuci, hogy szirénázva kerítsen neki valami pót-időpontot.
Természetesen felveszik egyetemre, el is végzi.
A kettő között néha visszaköszön, olykor elköltözik, olykor visszajön, de mint megtudhatod, ez azért van, mert általában unalmas, kispolgári és totál gáz vagy, ezért nem szívesen találkozik veled.
Bárkit kioszt ordítva úgy, hogy a falak is elpirulnak. Egy idő után ő kezdi intézni az ügyeidet. A testvérei természetesen rég rabiga alatt. Ahogy az összes hímnemű, a szomszéd, a szomszéd város, és most már a nem szomszéd ország is.
Huszonnégy éves voltam, amikor született.
Azt hittem, tökéletesen felkészültem az anyaságra. Akkor őt persze még nem ismertem.
Ma ő huszonnégy éves.
A madárcsontú, aprócska, iszonyúan hangos és borzalmasan elszánt pici lányom, akitől már most méltán reszkethet a világ.
