Kérdezgetik itten jó szándékú ismerősök, miért nem fogom be a számat.
Javasolják tök jószándékúan, hogy nem kell ugrálni, jobb a békesség.
Csókolom, mitől fossak?!
Most miért?
Ha hallgatok, akkor nem közel harminc éve leszek megfigyelve?
Ha kussolok, akkor nem leszek közel ötven éves nagyszájú zsidó?
Ha nem ugatok, akkor lesz munkám?
Akkor nem leszek elvált, négy gyerekkel?!
Akkor majd áradnak az állásajánlatok?!
Akkor majd nem leszek beteg?!
Akkor majd lesz tébém, mert kifizeti valaki helyettem?!
Akkor majd hirtelen elvarázsolódik az összes tartozásom (és például nekem tartoznak)?!
Akkor majd nem jön ritmikusan baszogatni állandóan valamelyik szolgáltató?!
Akkor majd nem figyelik a számítógépemet, hogy alig győzzem lesöpörni az izéket?!
Akkor majd jólfésülten megyek a bótba és veszem meg a hozzávalókat?!
Akkor majd nem hányják erről meg arról az oldalról a szememre a szüleimet, nagyszüleimet?! (Amit kikérek magamnak.)
Akkor majd kacagva fizetem a kölykök tandíjait?!
Ha kussolok?!
Miért?!
Még mit lehet velem csinálni?!
Semmim nincs, nem is lesz.
Tőlem csak azért nem vette el a rendszer a magánnyugdíjas megtakarításaimat, mert az exem rég megtette.
Tőlem csak azért nem veheti el a rendszer a bármimet, mert nincs.
Akkor miért is kéne kussolnom vagy fosnom?!
Mivel a válasz egyértelmű, inkább jól érzem magam erre a kis időre.
