(Annyira tudtam, hogy egyszer meg fogom írni. Mert nem múlik ám olyan könnyen a dolog, mint az ember szeretné. Most nem mondom, hogy ez akkor van, ha nőből van, mert biztos van más verzió is.)
Az ember lánya egy szépnek nem nevezhető nap úgy ébred, hogy na most.
Na most volt elég.
Életösztön is van a világon.
Lehet persze évekig a konyha sarkában ülni és sírni és a kibaszott rohadt világon gondolkodni, de most a naptárba más van beírva.
Amikor úgy megelégelte, mármint az ember lánya, hogy egy teljesen rezzenéstelen arcú embernek mondjon és mondjon és mondjon valamiket. Egyébként szerintem mondatonként két év letöltendő, de ez talán most mellékszál, különben sem perelt be.
Hanem amikor már odáig eljut. (Ahhoz azért kell egy kis svung.)
Bejönnek loholva az illetékesek. Magukra biggyesztik a színpadi kellékeket, mert biztos nem lehet válást kimondani hülye díszlet és kosztüm nélkül.
És akkor ott állsz. Tök egyedül vagy. Nézel kifelé az ablakon, mert történetesen neked jutott a jobb hely. Arra gondolsz, vajon most visszafelé fogják-e mondani a holtodiglan-holtomiglant, az egészségben-betegségben dumát. Eszedbe jut a barátnőd, aki képes volt azon humorizálni, mit vesz fel az ember váláshoz - mert hiszen esküvőre, temetésre adott a dress-code.
Még mindig állsz, egyedül, és tudod, hogy igen. Igen. Innentől tényleg egyedül.
De nem is ez, mert ez megvan tíz perc alatt, rosszabb volt az előtte legyúrt pár szar év.
Hanem hogy kijössz.
És akkor tényleg elbizonytalanodsz.
Persze ezt nem mutatjuk.
Csak épp ránk szakadt a gázgyár.
Úgyhogy kedves mosollyal a szánk sarkában elutasítjuk a felajánlást, hogy hazavisznek.
És hazamész. Egyedül. És tudod, hogy innentől már mindig mindent egyedül.
Na, ácsi. Nem mintha eddig nem mindent egyedül kellett volna.
Az első ünnepek a legszarabbak, karácsony, húsvét, vagy aki amit ünnepel.
Mert hogy a gyerekek.
Nyilván nem mondja azt az ember, hogy baszd meg, elváltál tőlük is, mert nem igaz. Tőlem vált el, nem a gyerekeitől.
Bevallom, az első húsvétkor puszta kézzel zúztam szét az ex autóját.
De kifizettem a javíttatását!
Meg lehet szokni. Nem az autószétverést, arról leszoktam.
Nálunk ugye négy ded van, a legnagyobb érettségi előtt állt akkor, pont jókor jött neki - bár hát mindegyiknek - a válás, de hát vissza már nem csináltuk, próbáltunk érettségizni. Meg szalagot avatni, meg ballagni.
Eleinte nyilván mindenkinek kicsit furcsa, hogy most akkor hogy a faszba beszéljük meg az anyagiakat, de például nálunk ez könnyen ment: sehogy.
Nagyon könnyen le tudnak ám szokni a frissen szabadult felek a gyerekezésről.
Ehhez képest az ex elég korrekt, már a nagy átlaghoz képest, mert szerintem lövése nincs, mibe kerülnek ezek...
Egy kereső, később munkanélküli, négy ded felállás - elég jó kihívás, innen indul az adrenalin.
Kedves válófélben lévő sorstársak.
Nó para.
Mi, nők, mindent túlélünk.
És még úgyabbul is.
Nagyon fontos, hogy azonnali hatállyal egy veszett fejszével bassza szét az ember a hitvesi ágyat.
Kezdjen el mindent megcsinálni, ami addig "tilos" volt.
Azonnali hatállyal be kell pasizni.
Nő is lehet, nem vagyunk konzervatívok.
És lehet szüzességet is fogadni, annyi mindent fogadtunk meg már.
De soha, soha, soha, egyetlen rohadt pillanatra nem szabad arra gondolni, hogy...
Úgyis megtesszük.
Viszont.
Az az arckifejezés, na az mindent megér, amit az exen látunk, amikor - esetleg véletlenül és persze nem időben, mert miért volna pontos, ki nem szarik le minket - belép, és épp az új kedvesünkkel édelgünk... Tetszett volna szólni időben. Amúgy zárcsere!
Amikor kibasszuk a lomtalanításba a jó-lesz-még-valamire felkiáltással összegyűjtött több tíz éves darabjait...
Na de még mindig nem ez a legjobb, kedves nőtársak.
Hanem amikor látjuk azt a megtört, idegbeteg, öreg faszit, akit nem szednénk fel, pedig valaha megígértük neki, hogy egészségben-betegségben...
Na, az a pillanat is mindent megér.
Minap egy barátnőm exébe botlottam egy lakótelepen. Hát, ha nem köszön rám bájosan, fel nem ismertem volna. Így is sok perc kellett, hogy felidézzem, mégis ki a fasz lehet.
Most elmesélhetném, hogy a kutatások szerint mi a férfiak és nők előre jelezhető életkora. Mesélhetnék arról is, milyen a mortalitás.
De azon még gondolkodnék, hogyan érezheti magát az exünk mellett az új csaj, akinek ilyen kripli jutott, miközben mi már rég túlléptünk az ilyen marhaságokon :)
