Finnyás értelmiség.

Nem rájuk kell bazírozni.

Okés, hogy én, mint az ország vezetője, vagy pártelnöke, vagy gipszjakabja konkrétan átmegyek az utca másik oldalára – a terepjárómmal -, ha meglátok egy úgynevezett honpolgárt.

Most nem erről van szó.

Hanem hogy miképpen értsek szót az utcaseprővel és a vécésnénivel, továbbá a tehenészfiúval és a nyócátalánost végzettel, mert sokan vannak.

Le van szarva a gondolkodó réteg.

Nincsenek olyan sokan.

Az emberek többsége – igen, még az értelmiség is – nem azzal kezdi a napot, hogy vajon mi történhetett a parlamentben, hanem hogy kérek kávét, és a büdös gyerek menjen már el az iskolába, mert megőrülök tőle. Mi lesz a vacsi. Hogy a túróba fizessem ki már ezt az újabb ki... szóval elég magas összegről szóló számlát.

Életösztön, elvtársak, életösztön.

Eszünk, iszunk, alszunk.

Az információk többsége úgy megy át, hogy áll a jámbor sorban a cba-ban és legalább vet egy futó pillantást a bulvárlapok címlapjára.

Gyurcsány megint hazudott!

Bajnai miatt haltak ki a libák Magyarországon!

A komenisták lopnak!

Mindegy, hogy a cikk nem ezekről szól: az információ már átment.

Se Józsi néni, se Erzsi bácsi ennél több intellektuális energiát nem fordít a bornírt baromságokra.

A mechanikáját ismerjük a dolgoknak: nem véletlenül lett full botrány Ámerikában, amikor a filmekbe belecsempésztek pár villanásnyi reklámot. (Igaz, aztán ezt meg is tiltották. Ott.)

Nekünk ilyen villanások vannak.

És nincs kétség: „átjön” az információ.

Ha én, mint kétkezi, minden óriásplakáton azt látom, hogy Magyarország jobban teljesít, akkor bemászik a tudatalattimba.

Lehet, hogy én nem teljesítek jobban, mert történetesen nincs munkám és holnap kilakoltatnak, az asszony is beteg, csak nincs tébéje, a nyugdíjat már meg sem érjük, de minek is, hiszen úgyse lesz.

Ez az én egyéni szocproblémám.

Magyarország jobban teljesít.

Én, Magyarországgal ellentétben történetesen valamit kurva rosszul csinálok, de magyar vagyok, s a magyar lóra termett.

Akarsz-e kevesebbet fizetni az áramért, gázért?

Hát hogy a rossebbe ne.

Hát, ebben a hónapban történetesen nem jött még össze, sőt, ahogy elnézem, a következőkben se fog, de töretlenül bízom benne, hogy igenis meg lehet csinálni!

Hiszen boldog, mosolygó arcok mondják nekem a tévében, hogy igenis!

Csak akarni kell!

Hát, én nagyon akarom.

Akkor is, ha látom, hogyan vesznek itt palira egy teljes országot.

Kommunikálj sorozatfilm-szinten.

Barátok közt, Szívek szállodája, meg mit tudom én.

Olyan kib... szóval rendkívül egyszerű ez a kommunikációs séma, hogy az ország értelmesebb része csak borogatja a fejét.

Hogy ezt így mégis hogy.

Nézd meg az ellenfeledet.

Aztán mondd rá azt, hogy büdös a lába vagy impotens vagy szőr nő a fülében.

Innentől kezdve mondhat, amit akar, egy fél ország fog röhögni rajta dévajul.

Bármilyen megalapozott érveléssel jön elő.

Nem érdekel senkit.

Hallottad, hogy büdös a lába?!

Esetleg szagoltad is? Hehe.

Bárkit ki lehet nyírni ezzel a módszerrel.

Ismerjük a példát: minden osztályban van egy büdös gyerek.

Teljesen mindegy, hogy igaz-e vagy sem: abból a gyerekből ép felnőtt már nem lesz. A harmincéves osztálytalálkozón is csak a szomszéd helyiségben ülhet le. A sámlira.

Gyurcsány is csak párszor mosta fel Viktorunkkal a padlót élő egyenes vitában – teljesen mindegy volt, hogy fényév távolság intellektualitásban. A Gyurcsány hazudik. És kész.

Bajnainak hiába van több esze, mint száz másiknak – ő egy gyilkos troll, aki libákkal támadt a szegény emberekre.

Mesterházyról, mivel nincs, itt és most ne essék szó.

És bőven elkésett már az úgynevezett ellenzék azzal, hogy hasonló propagandába kezdjen.

Egyrészt minősíthetetlen, a finnyás értelmiség szívja is a fogát miatta. Nem is vállalja be senki.

Másrészt tényleg késő.

Ez nem tegnap kezdődött.

Itt hosszú évek kemény és geci munkája van beleölve ebbe az egészbe.

De csak nyugodtan tapsikáljatok, mosolyogjatok hozzá.

Ja, ami meg az esetlegesen fel-felbukkanó civil hepciáskodásokat illeti, mint például a Tiszta Kezek mozgalom és az ő ku... szóval roppant régóta tartó demonstrációjuk – egy tuti módszer van. Agyon kell hallgatni.

Nem beszélünk róla három szóban sem – nincs.

És a nép, az istenadta nép oly boldog...