Nem ebben állapodtunk meg!

Sokdiplomás, vezető értelmiségi létedre olyannyira romantikus sorozatfüggővé válsz, hogy még az étkezési és tisztálkodási időket is a kezdéshez igazítod.
2. Ha jókedvedben dudorászni kezdesz, rájössz, hogy már csak a kiszámolókat és a rajzfilmslágereket ismered.
3. Ha – véletlenül – kilépsz az utcára, muszáj valamit megragadnod. A babakocsi fogantyúja nélkül ugyanis bizonytalannak érzed a járásodat.
4. Pároddal társaságba mentek. A vacsoránál azon kapod magad, hogy beszélgetés közben kis katonákra vágtad össze a melletted ülő tányérján a húst.
5. Állásinterjúra mész. Viszel mindent magaddal, ami kell - a biztonság kedvéért a retikülödbe dugod a cumit, a plüssmackót és a kisautót. Persze ezek fognak legelőször előkerülni a tárgyaláson.
6. Ugyanezen az állásinterjún a menedzser legnagyobb megdöbbenésére egyszerre csak söprögetni kezded a zakójáról a morzsákat. Te észre sem vetted a mozdulatot - ő annál inkább.
7. Eredeti szakmádba való visszatérésed attól függ, tudsz-e újra normális előadást tartani. Ám neked rendre olyan szavak jönnek a szádra, mint bibi, nyunyó, lecsicsom. És a legnagyobb nyilvánosság előtt hisztérikusan vihogsz rajtuk!
8. Rájössz, hogy a legkomolyabb üzleti partnereidet is az alapján ítéled meg, van-e gyerekük vagy sem. Kár, hogy ők nem így vannak veled.
9. Amikor kijön a mellékhelyiségből, automatikusan visszaküldöd kezet mosni - a főnöködet.
10. A nyilvánvalóan csinos, fiatal és jóképű fickónak egyszerűen nem jut eszedbe a neve. Évek óta úgy szólítod: papa…