Nálunk, a tanyán egyszerűbben mennek a dolgok. Mondja, szomszéd, jön-e már az ár? Jön biza. No, akkor kettővel több doboz cigit veszek. Az kitart, míg el is megy az ár. A kutyát meg nem engedem ki.

Esik a hó? Hát, szomszédasszony, szokott az ilyenkor. Ja, akkor megkeresem a hólapátot.

Nagyon meglepett mindenkit, hogy miután fél Európát beszórta hó, hozzánk is elérkezett.

Váratlanul.

Nem szólt az senkinek, rossz a sajtósa.

És akkor akár hat-nyolc órán keresztül esett is.

Gondoltam is, hogy a kardomba dőlök, de inkább a párnámat választottam.

Én egy cinikus, tanyasi ember vagyok.

A természet lágy ölén élve.

Én bezony nem indulok el autóval ilyenkor, kivárom akár azt a hat-nyolc órát is, amíg alakul a helyzet.

De hát nem is számítok értelmiséginek.

Hála a Teremtőnek, a TEK a helyén volt, és ment menteni. Harci felszerelésben, ahogy kell.

Azon az úton, ahol elvileg nem lehet járni.

Én is az eszükért szeretem őket.

A hülye labancoknak ez nem okozott problémát, mert nyilván nem itt élnek. Kikotortak még minket is (most azért jó tanyasiként mondanám, hogy ha még fél órát várnak, elolvad az magától is, mármint a hó meg az ellenállás.)

Mink itten a tanyán úgy szokjuk csinálni, hogy ha bemondja a rádijó, hogy havazás lesz, akkor odaállunk a lapáttal, hogy a tehén azért ki tudjon menni. Nem utána szaladunk a lapáttal. Meg ha hideg jön, mert tél van, akkó jól befűtünk, ne fagyoskodjanak a pulyák. A szekérderékbe ilyenkor nem tesszük őket, mert miért nem ér rá, hogy meglátogassuk Manyi nénit. Ha holnapra meghalt, úgy járt.

Közben pittyeg a telefon, mondja a jó belügyminisztérium, hogy üljek át másik autóba. Egybe se ültem bele ma még, de jó, megteszem, kötelességtudó álompolgár vagyok én.

Chryslert szeretnék, lehetőleg metálszínben.

Turbókkal.

Automatásat nem kérek, tehát majd nézelődöm még kicsit.

Aztán jött a zokogás is a közösségi portálokon, hogy elfogyott a pelenka a gyerek segge alól.

Mink itten a tanyán ilyenkor a fogunkkal letépjük az üngöt magunkról és azzal szánjuk meg a szükségét a dednek Bicske magasságában.

Rettenetesen sajnálom azokat, akik akár három-négy órára is elakadtak az utakon, mert az állami útkezelő nem söpörte előttük tisztára, pedig világosan megmondták, hogy ők most mennek és nem máskor.

Mink itten a tanyán, három disznó alatt azt kezdtük el számolgatni, mibe fáj ez nekünk, hogy esett a hó akár hat-nyolc órát is.

Ha mink itten a nagyon buta telefonjainkról sms-t küldönk, annak ugye megvan az a jó kis ára.

Ha ez kimegy minkenkinek, az nem lehet óccsó.

Kérdezném azért így csöndesen, parasztosan, honnan a kibaszott kurva anyátokból tudjátok a telefonszámomat.

Próbáltuk itten felhívni a másik tanyán a Mici nénit, akinek a nyugdíja pont arra jó, hogy a hajára kenje, évek óta nem fűt, mert nincs miből, és enni is csak akkor eszik, ha valaki visz neki, de nem vette fel, mert nincs telefonja.

Ja, amúgy itt nálunk a hó már el is olvadt.