Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • Bodócsy Vera: Amíg élek, nem felejtelek. Nagyon szerettelek. Köszönök minden írást, fotót (2020.09.03. 17:37) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Érdemtelenek

2013.01.16. 16:12 | törökmonika | komment

Mondjuk, beborult devizahiteles vagy, elvették a családodtól a fedelet. Jó, tudjuk, ne kezdjünk bele, mindenki szabadon vette fel a hitelt, kurvanyóccév még heccelte is őket, jól el is adósodtak. Az úgy kezdődött, mondjuk, hogy elveszítetted a munkahelyedet – ha nem te, akkor a házastársad. Tudom, hogy ez egészen ritka eset, nem is érint nagyon sok millió embert ma Magyarországon.

Egy darabig még mondtátok a gyerekeknek, hogy nem is olyan egészségtelen a cukrozott zsíroskenyér (később az üres, száraz), nem is feltétlenül fontos elmenni osztálykirándulásra meg nyaralni. Egy darabig még el is hitték a pulyák, teljesen korrektül leszoktak a tejről, az almáról, később szinte mindenről.

Amikor kikapcsolták a fűtést, még eljátszottátok a Hét krajcárt, kacagtatok hozzá, milyen muris tábortüzet rakni vagy a villanyrezsónál melegedni, ihaj-csuhaj, sose halunk meg.

Csak aztán később a villanyt is kikapcsolták. És bár kétségkívül rendkívül hangulatos dolog gyertyafénynél fogyókúrázni – javasolja is mindegyik nagyon színvonalas női lap a romantikára -, amikor már víz sem volt, kissé morcos lettél.

Te is kerestél munkát, a párod is. Ismerjük az esélyeket, nem lett. Kölcsönt már senki nem adott, még Ani néni sem, pedig neki akár még nyugdíja is van. A boltos is tönkrement, nem adott hozomra se kenyeret.

Mosakodni már csak a kútról lehetett. A gyertya is fogyóban. Éjszaka nem tudtál aludni, a teljes kilátástalanság miatt forgolódtál, míg rád nem szólt valamelyik családtagod, akikkel akkor már egy ágyba bújtatok, meg ne fagyjatok télvíz idején, hogy csitt.

Aztán jöttek a kilakoltatók. Összeszedted, ami még maradt, ami nem ment még először a zaciba, aztán az ócskapiacra. Bekéretőztél valahová, menhelyre, távoli rokonhoz és pontosan tudtad, hogy már se lakhelyed, se munkád, se bármiféle kilátásod.

Van a nyomornak az a foka, ahonnan nem lehet kimászni segítség nélkül.

Még mindig tartottad magad, mert szeretett nemzetvezetőnk megígérte neked – ezt persze már csak a szomszéd ablakán belesve láttad a tévéből, a királyiból -, hogy senkit nem hagynak az út szélén.

Kalapodat levéve még egy utolsó szívességet kértél a szomszédtól: egy ív papírt és egy kölcsön golyóstollat, megírtad a kérvényt.

Merthogy lenne ez az ócsai lakópark a hozzád hasonló helyzetbe jutottaknak.

Visszabújtál a dunyha alá, akkor már nappal is, mert ott legalább nem fagytatok meg.

Vártál.

Vártál.

Vártál.

És akkor, mint a Messiás, bekopogott hozzád egy ember, azt mondta, ő a Máltai Szeretetszolgálattól jött ellenőrizni a lakáskörülményeidet.

Nézzen körbe, mondtad neki, leülni ide az ágy szélére tud, ott alszanak a pulyák is, de itt még van egy kis hely.

Megkínálnám teával, mondtad szemlesütve, de se tea, se víz.

Süteményt két éve láttál utoljára, kenyérre se futja.

Az ember, aki bekopogtatott a Máltai Szeretetszolgálattól, megkérdezte, hogy ettetek-e rendesen. Nem, vallottad be.

Az ember összehúzta a szemöldökét és valamit jegyzetelt.

És mosakodni milyen gyakran szoktatok, kérdezte akkor már szúrósra vált tekintettel. Hogyne, válaszoltad boldogan, néha hozok vizet a kútról, azt fával felmelegítjük, és akkor a lavór víz elég a pulyáknak meg nektek.

Hmmmm, mondta erre az ember, aki bekopogtatott, nem túl higiénikus. Majd ismét jegyzetelt.

A gyerekeknek jut-e édességre, tejre, almára – így szólt a következő kérdés.

Nem, vallottad be szemlesütve. Honnan is jutna.

Szóval nem dolgoznak, állapította meg az ember.

Nem, vallottad be, és akkor már nagyon szorította valami a mellkasodat.

Pedig aki akar, az talál munkát, mondta az ember, csak nem kell úgy fent hordani az orrunkat. Takarítani nem szégyen, tette hozzá, magam is jártam takarítani, hogy eltartsam magam.

Takarítás sincs a környéken, mondtad, hát nézzen körül, mindenki szegény a környéken.

Akkor másik faluba, városba kell menni és ott keresni! Dörrent rád az ember.

De hát ennünk sincs mit, nem hogy utazni, vallottad be.

Hogyan érzi magát ebben a helyzetben? Nem érzi, hogy súlyosan leépül – kérdezte az ember.

Hiába integetett a párod, bevallottad, hogy nem, egyáltalán nem érzed magad jól ebben a helyzetben, méltatlannak találod, kilátástalannak, reménytelennek – olyannyira, hogy néha felkelni sincs kedved, mert minek.

Ennél a pontnál az ember, aki bekopogtatott, becsukta a jegyzetfüzetét.

Sajnálom, mondta, önök nem jogosultak arra, hogy a szeretett nemzetvezőnk által megálmodott ócsai lakóparkban valamiféle hajlékot leljenek.

Oda olyan embereket, családokat várunk, akiknek van jövőképük, akik képesek beilleszkedni, nem hagyják el magukat, és főleg nem depressziósak.

Amikor elment, még sokáig néztétek az ajtót.

És tudtátok, hogy innen már végleg nincs kiút.

Depressziós, összeesett ember nem kell ebbe a közösségbe” – foglalta össze az Indexnek Morva Emília, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat regionális vezetője, hogy milyen családokat nem várnak az ócsai lakóparkba.

Nem elegendő ugyanis a kiválasztáshoz, hogy valaki devizahitelesként elveszítette az ingatlanát, és megfelel néhány további objektív feltételnek.

Egy, a szeretetszolgálat tagjaiból álló csoport járja majd végig a jelentkezőket, hogy megvizsgálja, hogy az adott család „megfelelő jövőképpel” rendelkezik-e, és beállítottságuk „közösségépítőnek” tekinthető-e.

Ahogy a program többi részéért, úgy a lelki alkalmasság ellenőrzéséért, és a környezettanulmányok elkészítéséért is a Máltai szeretetszolgálat a felelős. Az ő szociális munkatársaik keresik majd fel a családokat.

A szervezet nemcsak a környezettanulmányokat készíti, és a döntés-előkészítést végzi, de a nyertesek kiválasztásában is központi szerepet kapott. A végső döntést egy öttagú bizottság végzi, amelybe két főt delegál a szeretetszolgálat, kettőt Ócsa város önkormányzata, egyet pedig a nemzeti eszközkezelő.

Kozma Imre atya azt is hangsúlyozta, hogy szervezetük a beköltözés után is a helyszínen marad, hogy „szerepet vállaljon a közösségépítés folyamatában.”

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr95021962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

papoka39 2013.01.16. 18:43:06

Hello Mónika !

Légy szives, ha még visszatérsz erre az oldalra tedd meg, hogy skypcimet adj nekem. Nagyon szeretnék veled kicsit beszélgetni.Komolyan ! Köszi Livia

rezsoatya (törölt) 2013.01.16. 19:40:17

Igen, ez az "osszeesett" nekem is szemet szurt. Ki nem esik ossze, amikor viszik a hazat? Mondjuk lehet humorral, onironiaval is felfogni a gondokat, de ha meg jokedvu vagy annak ellenere, hogy gondjaid vannak, hogy mindenedet elvesztetted, akkor meg azt nem hiszik el, hogy nincs minden rendben.
Aztan meg ki tudja, milyen egyeb szempontok szerint dontenek...

törökmonika 2013.01.16. 20:06:54

@rezsoatya: bár szerintem az a nem teljesen normális, ha valaki kellő önbizalommal és vidorsággal fogadja, hogy hajléktalan lett. a normális reakció erre a totális kétségbeesés. na, azokon kéne segíteni. de nem. mi nem azokon segítünk. a máltai szeretetszolgálat majd szépen végiglátogat mindenkit, és akinek az aluljáróban kint van a kereszt, azzal szóbaáll. a többi dögöljön meg. komolyan nem hittem volna - pedig elég színes a fantáziám -, hogy ez megtörténhet. hogy haléktalannak lenni köztörvényes bűnözés, és kaotikusok fogják eldönteni, kit húznak ki a szarból. annyi jó szakember van. én nem vagyok az, én mindegyiket kihúznám, ha tehetném - és nem focipályákat építenék, mert az huzatos ennyi embernek. de nem is vagyok a kormány tagja (hála a teremtőnek)

rezsoatya (törölt) 2013.01.16. 20:17:11

Szakember...!? Amikor szociologusokat, pszichologusokat, egyaltalan az ertelmiseget ellehetetlenitik, amikor "bufeszakosoknak" kialtjak ki a bolcseszhallgatokat, amikor az dont, aki nem ert hozza, csak azt hiszi magarol... Mi mukodik ma normalisan Magyarorszagon?

rezsoatya (törölt) 2013.01.16. 21:48:36

Hat az sem! Tudnek peldakat mondani... Volt, hogy ket, egymas mellett ulo ugyintezo sem tudott megegyezni, amikor kerdeztem valamit (mondjuk ilyen rendelet-, torvenymodositasi cunami miatt nem is lehet!) Inkabb azt mondanam, a penzbehajtas, buntetes. Persze az sem normalisan. Nincs jogbiztonsag, mindig az allampolgar a hulye. Mint a hitelek eseteben is, ugye?! Amikor sokan felvettek, meg ugy volt, hogy Euro lesz Mo-on is. Az pedig nem ingadozik ugy a CHF-hez kepest, mint a Forint. Arrol sem volt szo, hogy ilyen merteku gazdasagi visszaeses lesz, elbocsatasok, stb. Es maris ott vagyunk a posztodnal. Igen, "aki keres, az talal munkat"... (en Angliaban talaltam).

törökmonika 2013.01.16. 22:29:42

@rezsoatya: viszont tudják mit telefonoztam, mikor, hol és miért.

rezsoatya (törölt) 2013.01.16. 22:35:21

Az nem a titkosszolgalat feladatkore?

rezsoatya (törölt) 2013.01.17. 03:34:39

@törökmonika: hat, azt hiszem, mindketten kinottunk abbol a korbol, hogy csodalkozzunk...

rezsoatya (törölt) 2013.01.17. 03:42:10

@törökmonika: mindkettonel hulyek dolgoznak. Szerinted ezek tenyleg azt hittek, hogy Svajc majd szepen kiadja nekik a szamlatulajok listajat?

m.index.hu/gazdasag/2013/01/16/maris_falakba_utkozott_a_kormany_35_szazalekos_adoja/

Aki ilyet beterjeszt, az annyit is er...

borzAlom 2013.02.05. 09:54:15

Ö, ez is kiütötte nálam a biztosítékot.
Nekem a következő gondolat jutott eszembe.
Mondja meg nekem valami értelmes ember, hogy kinek jó az, ha az emberek feje fölül elveszik a házat és arra teljesen érdemtelen felnőtt és gyerek utcára kényszerül csak azért, mert NINCS MUNKA! Mert a gazdaságunk igen haloványan működik. Kinek adják el a megüresedett ingatlanokat, kinek jó az, ha az audijából azt látja, hogy rongyos emberek között él, kinek jó az, ha gyerekektől elvesszük a jövőt és a szülőktől az önbecsülést.
Ha én döntési pozícióban lennék, én megtiltanám a kilakoltatást, és nem költenék milliárdokat egy-sok érdemtelen projektre. Azt a pénzt akár munkahely teremtésre, középvállalkozók támogatására költeném.
Ha mondjuk, ha a házakhoz tartozna föld, akkor ingyen osztanék vetőmagot, némi csirkét, egy kis malacot és némi földművelési eszközt, hogy a következő állásig legalább legyen valamit enniük ezeknek a szerencsétlen embereknek.
Én is idealista vagyok.
És a kaotikusok jó része nem osztja a Máltaiak véleményét.

sorica123 (törölt) 2013.04.20. 12:58:51

@borzAlom: nálam ez az egész ócsai cucc leverte a biztit. Eleve maga a telep, ami kicsi, sáros, szar a földje, egymás szájában van egy sor egyterű, egy kis vaskályhával ellátott, orránszáján eresztő, anyagtakarékos házacska... szuper. Mert az "adós" (nem ember: adós) az olyan, hogy biztos nem tud beosztással élni, vissza vele a putriba, ahova való. Köszbazmeg. Ócsán meg már gettót meg Adóstelepet emlegetnek. Mekkora patrióták lesznek már az adóstelepi gyerekek, mi? Közben ezeknek az embereknek háza/lakása volt, a városban sorra rohasztják le a házakat önkormosilag, gondolom nem csak Pesten... Na és akkor ez a _banya_ lenyilatkozza, hogy depis ember nem kell nekik. Jó kedve senkinek nincs, akinek szarrá ment az addig felépített élete. De ha meg valaki a tönk szélén vigyorog mint fakutya, akkor meg azért nem veszik fel Ócsára, ahogy rezsoatya írta. Jövőképe - van az a helyzet, amikor azt se tudja az ember, holnap mi lesz, viszont ha egy kiutat mutatsz neki, elindul arra, úgyhogy ez is egy méretes birkaság. Az egyik beszélős rádióban viszont megkeresték banyát, és megkérdezték, hogy eztígyhogy... A nő enyhén napközistantónénis hanglejtéssel pattogva oltotta le őket, hogy ő ilyet sose mondott (becsületsértés? hitelrontás...?), és különben is, ezek szuper házak, kert is van!! Hát, vessen ő krumplit a híg sárba szerintemmeg... Szóval ez az ócsai telep egy lótérkép, nagyon gáááz.
süti beállítások módosítása