Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • Bodócsy Vera: Amíg élek, nem felejtelek. Nagyon szerettelek. Köszönök minden írást, fotót (2020.09.03. 17:37) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Háborús generáció

2013.01.10. 03:44 | törökmonika | 4 komment

Egészen hihetetlen. Csak kapkodom a fejem. De tényleg van.

Én nem tudom, és lehet, nem is akarom tudni, hogyan van ez.

De valami hihetetlen.

Elképesztő.

Anyám, nagyanyám, amikor elmentünk vásárolni, tíz kiló cukornál nem adták alább. Mert kell. Mert bármi lehet.

Amikor nagyanyám után anyám is meghalt, elhoztuk a cuccokat a lakásból.

Egy évig nem tudtam hozzányúlni semmihez, olyan rosszul voltam még a gondolattól is.

Egy év után kezdtem el rendet csinálni. Nem kérek megjegyzést.

A szennyestartó mélyén ott volt egy bőrvalami. Kibontottam, félrelökve anyám, nagyanyám gönceit.

Hát.

Ott tartották a családi vagyont.

A szennyestartó mélyén.

Nem állítom, hogy nem jött jól, épp kikapcsoltak nálunk mindent, számlatartozás miatt. Pluszban akkor váltam el, négy gyerekkel.

Nézegettem a cuccokat, aztán felhívtam a legjobb barátnőmet, hogy most mi a fasz van.

Mondta, hogy ne csináljak nagyobb szívügyet belőle, biztos azért van ott, mert nekem kell.

Igaza volt (szokott lenni).

Aztán belejött az életembe a nagy szerelem. Nem állítom, hogy fiatal volna a srác.

Pont háborús generáció.

Ha halat szeretnék enni, hat kilót hoz. Liszttel is elég jól állunk, nem beszélve a cukorról, mert az kell. Ha gyógyszerre van szükségem, zsírozom, hogy két szatyornyit hoz. Tőle nem lehet egy kiló kenyeret kérni, mert az egész pékséget idehozza. Ha bemegyünk egy boltba, akkor egyesével olvassa fel minden termék nevét. Nem tart sokkal tovább, mint két és fél óra. Egyenként örül meg minden szarnak. Hupikék törpikés éjjelilámpa.  Napelemes pillangó. Bármi. Egyesével. Mindennek örül. 

Én ezt egyszerűen nem értem. Anyámék is így csinálták, persze. Mindenképp legyen otthon a mittudoménmi, de abból sok.

Soha nem fogjuk kiheverni ezeket a kurva háborúkat. Nekem szerencsém van, mert egyikbe se szaladtam bele. Így aztán nem akarok birtokolni még három autót, nyolcvan kiló lisztet és hat mázsa krumplit.

Csak nézem, akik még élnek ebből a generációból és nagyon szeretem őket. Egyik se százas. Papírzsebkendőből is legalább kétszázat vesznek.

És még az is lehet, hogy igazuk van.

A bejegyzés trackback címe:

https://torokmonika.blog.hu/api/trackback/id/tr225009357

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

rezsoatya (törölt) 2013.01.10. 10:33:29

Nagymamam pont ilyen volt. Ertjuk is meg nem is.
Amikor gyermekeimnek arrol meseltem, hogy sorban alltam bananert nekik, amikor kicsik voltak, neztek ram.
Rolunk is lesznek emlekeik. Amit nem ertenek (mi vajon szazasok vagyunk?).

törökmonika 2013.01.10. 17:04:15

én biztosan nem vagyok százas, de bárki másnak még van esélye :)

évuska 2013.01.14. 19:57:14

Papírzsepiből nyolcszáz nálam a minimum. Igaz, én messze lakom, és nekem hozzák. Az én szüleim is háborús nemzedék. De náluk ez inkább a "jó lesz még valamire" mentalitásban nyilvánult meg.

Ildiko Stefan 2013.02.04. 21:50:57

Jaj, Mónika, hogy ez milyen igaz! És pont így találtam meg én is az eldugott vésztartalékot. Csak nálam még 10 év után is vannak cuccok, amihez nem nyúltam. És még 10 év után is találok mosóport, rizst, mifenét... és az én Akárkim is tud még a Barbi babának is örülni, pedig marcona tűzoltó...
süti beállítások módosítása