A rendőr nem alkalmazhatna kényszerítő eszközt az iskolakerülő gyerekekkel szemben, de testi erőt igen – erről Magyariné Nagy Edit, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára beszélt az alkotmányügyi bizottság hétfői ülésén, ahol ellenzéki és kormánypárti képviselők is aggályosnak tartották a belügyi tárca törvénymódosító javaslatát.
A bizottság a rendőrségről szóló törvény módosítását tárgyalta meg, amely többek között azt tartalmazza, hogy ha egy 14 évnél fiatalabb diák nem tudja hitelt érdemlően igazolni, hogy engedéllyel hiányzik a tanításról vagy a kötelező iskolai foglalkozásról, és nincs vele nagykorú,
akkor a rendőr – az iskolával való előzetes egyeztetés után – az igazgatóhoz kísérheti őt.
"Hitelt érdemlő igazolást" az iskola, orvos vagy a szülő állíthat ki.
Erről adott hírt az MTI.
Én meg a következőkről adnék hírt.
Drágajó, kedves, agyhalott Pártunk és Kormányunk, továbbá minden íkúzombi seggnyalója!
Amikor kilógtatok a nagyszünetben rágót lopni a sarki boltba, nem ment értetek a yard, pedig lehet, hogy kellett volna, akkor most nem tartanánk itt.
Amikor rajtakaptak valami irdatlan nagy baromságon, akkor legfeljebb felpofozott a szomszéd néni vagy a hentes bácsi (mélyen elítéljük természetesen, de az „akkor és ott mi a rossebet csinálhattam volna a hülyegyerekkel” szabálya felülírja néha az emberjogi kérdéseket).
Amikor matekórán puskáztatok, nem vágott fejbe a százados, akinek nyilván semmi más fontosabb dolga nem lett volna.
Amikor vígan pettingeltetek, nem ment oda a sarki járőr és nem csapott a kezetekre.
Drága elvtársak.
Én egy roppant béketűrő bivaly vagyok, mondják is néha, hogy ez már-már mulyaságba hajlik, csak ne beszélnék olyan rondán (jegyzem meg, nem vittek be a sittre eddig még egy-két kurvaanyázásért).
De az én gyerekeimet ugyan nem kísérgetitek ti be sehova.
Ha lógnak, az az ő bajuk meg az enyém.
Már a családi pótlékot sem kapnánk meg, ha nem ténferegnének néha az iskola irányába. Mert már rég elvettétek az alanyi jogot is tőlük. Miattatok mennek el a huszonéveseink, hogy aztán legfeljebb a szüleik miatt látogassanak vissza arra a kis koszfészekre, amit már nem is köztársaságnak hívnak, még álságosan sem.
De hogy meg meritek szólítani az utcán a gyerekeimet?! Ismeretlenül?! És aztán testi erőtökkel visszaélve elkíséritek valahová?!
Hát, baromira nem ajánlom egyikőtöknek sem.
Én ugyan csak egy nem túl kigyúrt, szemüveges, erősen középkorú csotrogány vagyok, de hogy nem oldalba fogom hugyozni a Tevepalotátokat, hanem vannak hatásosabb ötleteim is, arra bátran kössetek nagyobb összegű fogadásokat.
Mi még úgy tanultuk, hogy idegennel nem állunk szóba és nem fogadunk el édességet tőle.
Ha erősködik, bátran tökön lehet rúgni az illető próbálkozót.