Szegedi Csanád nyugodjon meg: nem faji alapon nem szeretjük, pusztán emberbaráti szempontból.

Mint arról az ATV beszámolt (http://atv.hu/cikk/20120626_szegedi_csanad_elismerte_hogy_zsido ), Szegedi Csanád zsidó.

Énnálam, mondjuk, ez nem oszt és nem szoroz, eddig se ezért utáltam. Viszont ezután se fogom megkedvelni. Még ezért sem.

Évizedekkel ezelőtt volt egy magántanítványom, már nem is emlékszem, miből kellett elégséges szintre feltornászni a gyereket, lényeg, hogy elvittem moziba, az akkor még létező Filmmúzeumba, és jól megnéztük vele a Hegedűs a háztetőn-t. Kifelé jövet mondta a gyerek, hogy egészen jó film volt, bár ő utálja a zsidókat. Én még fiatalka voltam, gondolkodás nélkül visszakérdeztem, hogy te utálod a zsidókat? Anyádat is? Akkor és ott volt egy kis filmszakadás nála. Mint utóbb kiderült, soha senki nem mondta neki, hogy igen derék zsidó családból származik, ő meg, benne a nyolcadik kerületi életben, megtanulta, kiket kell utálnia, lehetőség szerint vernie is.

Nem kis munka volt benne elsimogatni ezt a felszakadt sebet.

Szegedi Csanádnak nehezebb dolga lesz. Gondoltam is rá, hogy indítsunk gyűjtést, abból megfinanszírozzuk a pszichiáterét. Nem lehet egyszerű helyzetben: az egész élete, a hitvallása vált füstté egy csapásra.

De gondoljunk csak bele: egész életünkben úgy tudtuk, hittük, hogy utáljuk a spenótot, mert gusztustalan, orbitálisan rossz, továbbá minden bajnak az okozója. Amihez a spenót hozzáér, az szarrá válik. És akkor egy szépnek nem nevezhető napon rádöbbenünk, hogy magunk is spenótok vagyunk.

Rettenetes.

Ha Szegedi Csanád most elveit követve mégsem akasztja fel magát az első szembejövő menórára, akkor le a kalappal a belső konfliktuskezelését illetően.

Szegedi Csanád kicsit jobban járt volna, ha többet beszélget a megfelelő időben szüleivel, nagyszüleivel, meg aki rokon még megfordult ott.

Mert innentől nehéz dolga lesz.

Most utálja vagy ne utálja magát?

Szegedi Csanád, ha egy kicsit alaposabb kutatómunkát végez, rájön, hogy Magyarországon ha valakiben nem csörgedez tatár, török, német szláv és – isten biocsássa meg a felvetést – zsidó vér, az egyszerűen hazudik.

Ezt mi, akik ebből nem csinálunk ügyet, persze régóta tudjuk, néha nagy röhögések közepette fel is vetődik családi összejöveteleken, hogy a Joli néni, hát az nagy franc volt, a második gyereke vágottszemű.

Ősi magyar közmondás, hogy minden nagycsaládban van legalább egy vöröshajú.

Szegedi Csanádnak az lesz a k.o., amikor arra is rájön, hogy cigány vér is van benne. De hát miért ne lenne az is?

Ki az a baromarcú, bornírt hülye, aki elhiszi, hogy van speciális magyar vér, ahol másképp csavarodnak a Szíriuszról származó dns-ek? Ki az a totális agyhalott, aki elhiszi, hogy a magyar valami különös fajta? Hogy a magyar az valami szent ondóserlegből jött létre és arra vigyázni kell, mint a Szent Grálra vagy a Szent Kézigránátra?!

Szegedi Csanád most szarban van.

A magam részéről persze rettenetesen röhögök, de különórákat nem fogok neki adni se sömá jiszróélből, se másból, megválogatom már a magántanítványaimat.