Nem ebben állapodtunk meg!

török_mónika_profilkép.jpg

 

A kettes sorszámú lányom lenyomott a gép elé és azt mondta, hogy írjak. Igaza van. Pár éve megjelent egy könyvem A nagy Ő címmel. És még mindig élünk! Ezt lehet itt nyomon követni.

Friss topikok

  • Bodócsy Vera: Amíg élek, nem felejtelek. Nagyon szerettelek. Köszönök minden írást, fotót (2020.09.03. 17:37) Tíz jel, ami arra utal, hogy esetleg egy kicsit fáradt vagy
  • : @tomtyi: mellesleg II. Ottónak nem volt osztrák felmenője , legkevésbé I. Ferdinánd. Mivel mintegy... (2018.08.20. 00:39) Honfoglalás
  • urbánugar: Hm. @Konyvmolyolo: Egy ilyen munka talán engem is érdekelne. Legalább is szívesen kipróbálnám mag... (2018.07.18. 14:38) Levél anyámnak
  • Bodócsy Vera: Szerettem mindet, mentettem, amit csak tudtam. Nem tudok aludni a hiányodtól. Nem így kívántam, ... (2018.07.13. 03:29) Feljegyzések a pelenkázó mellől 26. - Pillanatképek
  • aranyosfodorka: Hosszú, hosszú titkos, néma olvasás után muszáj megszólalnom. Ez igaz ? Hát Te is ? Sajnálom, de t... (2018.05.02. 10:00) Szerettem

Mindennapi kifogásaink

2011.01.27. 23:15 | törökmonika | 14 komment

Mentségem, hogy soha senki egyetlen szóval sem mondott nekem semmit. Mert óvjuk a gyereket.  Amikor megkérdeztem anyámat, elsápadt és visszakérdezett (pedig nem volt szokása), hogy ezt most miért gondolom. Pár nappal később, mintha mi sem történt volna, elmesélt egy…

Egy napunk itthon

2011.01.26. 12:33 | törökmonika | 10 komment

Derűs reggelre virradtunk. A kisváros lakói boldogan, csillogó szemmel indultak munkába. A közösen elfogyasztott reggeli és a tréfálkozós búcsúzás után, kis kezükkel szeretetteljesen integetve a gyerekek jókedvűen mentek iskolába, óvodába. Ők lesznek azok, akik tudással…

süti beállítások módosítása