A kormánypárti frakció vitáján világosan kiderült, Orbán Viktor hogyan képzeli el a jövő generációjának nevelését.
Mint ismeretes előzőleg Mischl József KDNP-s képviselő módosító javaslattal élt, amely értelmében a testi fenyítés visszatérhetne fegyelmező eszközként az iskolákba. Orbán Viktor rendkívül sajnálta, hogy a képviselő végül – a közvélemény nyomására – visszavonta ezt a káprázatos ötletét. Miniszterelnökünknek nyilván nyomós oka vagy személyes tapasztalata lehet arról, milyen nagyszerű pedagógiai eredményeket lehet elérni, ideértve a szorzótábla megtanulását vagy az elipszilon használatát egy-két jól elhelyezett sallerral. Ki mint él, úgy ítél.
A témában szerettük volna megkérdezni Orbán édesapját, de végül nem mertük.
Az ötleparádé másik sziporája volt Orbán részéről, hogy esetleg kilenc évfolyamosra fejlesztené fel az általános iskolákat. Zseniális húzás. Mivel az általános tankötelezettség 16 éves korra szűkül vissza, egy évvesztes vagy – ne adj'isten: egyszer évismétlő – kölyök a nyolcadik után a maga részéről befejezettnek tekintheti a megpróbáltatásokkal terhes iskolába járást, a szülők meg téphetik magukat, hogy legalább egy kis ideig próbáljon a gyerek elmélyedni a világ megismerésében..
Igaz, az utcára nyolc után nem léphet még két évig, de legalább tanulnia nem kell. Majd nyilván dolgozik, szakképzetlenül, válogathat a munkahelyek között, hiszen hamarosan egymillió üresen tátongó állás várja majd a nyolc általánost végzett 16 éveseket is.
De Orbán Viktor nem csak ehhez ért – jobban. Miközben régi szakmai vita, hogy a szakképzésnek vajon mennyi közismereti tényanyagot kell tartalmaznia, és ehhez elegendő-e a három év, vagy esetleg négyet is érdemes belefeccölni, miniszterelnökünk tudja, nyilván tapasztalatból, hogy ez csak valamiféle hablaty, egy szakmát bőven meg lehet tanulni két év alatt is és punktum.
Ami a nyelvoktatást illeti, szeretett vezérünknek természetesen itt is volt felülírhatatlan kinyilatkoztatás: véleménye szerint a nyelvtanulásnak az óvodában és a középiskolában van a helye.
Igaz, a kötelező óvodáztatást három éves korra szorítaná le, amely alól felmentést a szakemberek helyett majd a nyilván rendkívül hozzáértő jegyző adhat – intézményesítjük a gyereket három éves korától, oszt tanuljon meg orrot fújni angolul, hiszen legendásan sokat ér a heti egyszeri óvodai nyelvoktatás.
Aztán következhet kilenc év szünet (általános iskola), mert minek terheljük szegény iskolásokat, majd a középiskolában – ha eljut oda – megtanulja, amit kell külföldiül mondani.
Közben persze még jó lenne verni is a kölyköket, de ezt sajnos még az ő kis bárgyú népén sem tudja kerewsztülverni, mert a szülők jó része bizony kicsit hisztis lesz, ha a gyereke egy balhorog lila nyomával a szeme alatt érkezik haza a suliból, s ha megkérdezik, na, Pistike, mi volt ma az iskolában, a válasz a nyaklevesek, körmösök, fülhúzások felsorolása volna.
A végeredmény kisakkozásához nem kell túl sok fantázia. Ha Orbán véletlenül nem bukik meg viharos gyorsasággal és nem megy vissza Lévai Anikó mellé legalább megnézni messziről egy-egy élő gyereket, az országban hamarosan olyan generáció fog felnőni, amelyik ugyan álmából felverve is el tudja énekelni (óvodai nyelvtanulás) a happy birthday-t, viszont halvány lövése nem lesz történelemről, politikáról, szavazati jogokról, demokráciáról – és arról, hogy igenis el lehet zavarni egy kínosan hozzá nem értő miniszterelnököt oda, ahová való, a focipályára, kulturáltan. A buta és bárgyú új generáció képzése van kibontakozóban.
Orbán Viktor, miután a frakcióülésen kénytelen volt sokat vitatkozni ezzel a Pokorni nevű figurával, akit nem mellesleg a jelenlegi ellenzék is igen komoly szakembernek tart, kénytelen volt rövidre zárni végül ezt az álintellektuális nyavalygást, mondván: „Zoli, mondhatod a számokat, de én máshogy látom az életet”.
Vesszük észre.
