Egy négyéves gyerek már egyedül mosakszik, fogat mos, öltözik és vetkőzik, viszonylag kultúráltan eszik, pohárból iszik, előveszi és elrakja a játékokat. Megérti, hogy mások gondolatai, élményei és érzései különböznek az övéitől. Magyaráz, számol, beszél, kérdez, érti a válaszokat, Azt hiszi, a tárgyak élnek.

Bosszantja és csúfolja a testvéreit, társait. Könnyen köt és bont fel barátságokat. Amikor hazajön az oviból, és te megkérdezed, mi volt ma, büszkén mondja a menüt.

Egy négyéves gyerek talpa rózsaszín és csikis, úgy tudja összekenni magát a tortával, hogy a legzordabb anyuka is elneveti magát. A pockaján még babaháj van, azt fürdetés közben muszáj puszilgatni. Esténként úgy alszik el, hogy fogja a mackóját, de a másik kezével téged. Még az öledbe ül és finom babaszaga van.

Egy négyéves gyerek már rengeteget tud rosszalkodni és meg is teszi – hogy aztán sírásra görbülő szájjal hallgassa a szidást. Öt perc múlva persze vígan szaladgál.

Egy négyéves gyerek biztos benne, hogy ő a világ közepe – és ebben igaza is van.

Egy négyéves gyerek néha onnan tudja, hogy ő a világ közepe, mert anya sokat sír, fehér köpenyes doktorbácsik jönnek-mennek körülötte, és mindenki csak rá figyel, amikor mondja, éppen hol fáj. Apa nem sír, mert apa felnőtt, de egy négyéves gyerek látja, hogy amikor kimegy a kórteremből, megrázkódik a válla és olyan furcsán öreges lesz a járása.

Egy négyéves gyerek, amikor vége a látogatási időnek, még akkor is nézhet tévét, amikor egyébként már rég nem volna szabad, mert aludni kellene, hiszen másnap óvoda, de ennek a négyévesnek gyereknek nincs holnap óvoda, csak egy újabb kezelés, újabb vizsgálat, újabb tűszúrás, újabb gyógyszerek. Anya egyre sápadtabb, apa egyre öregebb. Persze úgy tesznek, mintha semmi nem történne, mesélnek mókás mondókákat, még a plüssmackót is elhozták – de egy négyéves gyerek inkább szeretne már otthon lenni és belekucorodni a család melegébe.

Egy négyéves gyerek ezt nem teheti meg, mert azt mondják doktorbácsik, hogy most veszélyes volna, hiszen ő most nagyon beteg. Megnyugtatóan mondják, de olyan furcsa odafordulással simogatják meg a már kopasz fejét. És nagyon óvatosan igazítják meg az infúziót a karjában, pedig anya is mindig mondta, hogy az csak egy szuri, nem fog fájni.

Egy négyéves gyerek nem tudja, hogy anya és apa mindenét odaadná, ha újra egészséges lenne – de hiába adja oda azt a mindent, ha az kevés, mert egy négyéves gyerek nem ismeri a társadalombiztosítást és az egészségügyi rendszert, nem tudja, mennyibe kerül, hogy a párnás talpacskája még sokáig ilyen maradhasson, hogy őbelőle isnagy legyen, focizzon, iskolába menjen, újra barátai lehessenek és majd egyszer neki is lehessen egy négyéves gyereke.

Nagyon sok kérés kering a virtuális térben, sok közülük egyszerű csalás.

Aki úgy gondolja, hogy legalább egy érdeklődést megérne az, hogy egy négyéves gyerekből öt, hat, sok éves legyen, kérem, írjon a lottocska@freemail.hu címre – minden információt megkap a segítségnyújtás módjáról.

Mert egy négyéves gyerek tényleg a világ közepe.