Orbán Viktor vagyok, 48 éves, sok gyermek – és a népem – szerető édesapja. Állítólag miniszterelnök is vagyok.

Sajnos, útközben valahol teljesen elvesztem. Kérem, segítsenek megtalálni engem.

Prágában még megvoltam, a miniszterelnökök találkozóján. Ezt fotóval tudom bizonyítani. Ám azóta senki nem látott.

Láthatatlanná váltan lemondtam a Gergely-naptárban 2011. október 23-át.

Láthatatlanul átvettem valami fecnit egy csajtól – nagyon tépte már magát, de hát nincs ő ezzel egyedül –, Eleni Tsakopoulos Kounalakis, ha jól emlékszem a nevére, de mindegy, mert nem kattogtak a fényképezőgépek, amikor ennek a nevét-se-jegyezzük-meg semmi kis ország nagyköveteként elém járult. Semmi kézfogás, semmi közös nyilatkozat, semmi.

Állítólag telefonon tartom a kapcsolatot hű beosztottjaimmal, akik már szépen „lenyilatkozták” a sajtónak, amit kellett.

Népem, az én szeretett népem persze tudja a dolgát.

De hogy én hol vagyok, azt senki nem tudja.

Segítsenek, hogy a megfelelő helyemre kerüljek!!!

Utóirat: A gyerekeknek üzenem, hogy az élet célja a küzdés maga – lesz még magyar foci!

Ady Endre: Ki látott engem?

Volt nálamnál már haragosabb Élet?
Haragudtam-e vagy csak hitem tévedt?

Szívem vajjon nem szent harang verõje?
Vagyok csakugyan dühök keverõje?

Kit mutatok s mit kutató szemeknek?
Nem csalom-e azokat, kik szeretnek?

Szeretem-e azokat, kiknek mondom?
Méltán gerjeszt haragot büszke gondom?

Ennen dühöm nem csak piros káprázat?
Azok forrók, kik közelemben fáznak?

Bolond tüzem, alágyújt-e szíveknek?
Szeretnek-e, kik szerelmet lihegnek?

Csókos szám miért tör szitokba rögtön?
Nem tenyeremet rejti csak az öklöm?

Pótolnak-e életet élet-morzsák?
Érdemlem-e szánásnak csúnya sorsát?

Szabad-e engem hidegen megértni?
Szabad közönnyel elõlem kitérni?

Gerjedt lelkemnek ki látta valóját?
Ki lát, szívem, sebes és örök jóság?

Istenülõ vágyaimba ki látott?
Óh, vak szívû és hideg szemû barátok.