Körlevélben hívta fel Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár az iskolaigazgatókat, hogy csütörtökön – az aradi vértanúk emléknapján – osszák ki a 10 éves tanulóknak az alkotmány preambulumát, a 14 éveseknek a teljes szöveget. A kiadványokat az államtitkárság küldte szét az intézményekbe.
Hoffmann Rózsa ért a gyerekek nyelvén, ezt most már bátran leszögezhetjük.
Vagy egyet biztosan látott már, ha messziről is.
Így aztán érti azt a gyermeklélektani effektust, hogy mi történik a kicsi buksiban, ha valamire azt mondják neki, kötelező (valószínűleg a kedvenc együttesét is leköpi inkább). (Ezzel a módszerrel lehet az egyébként kiváló irodalmi műveket is hosszú-hosszú évtizedekre a „hányingert és gyomorgörcsöt kapok tőle, ha csak meglátom a polcon” kategóriájába száműzni, nem beszélve a tényleg vacakakról.)
Mert mihez kezd egy 10 éves gyermek a nemzeti hitvallás nem kevés pénzért, rengeteg papírra kinyomtatott verziójával, amikor azt egy ártatlannak induló matekóra elején a tantónéni a kezébe nyomja?!
Forgatja, olvasgatja. Esetleg.
Hülyén néz.
Aztán még hülyébben.
Aztán megkérdezi: mivaaaaaaan?!
Leteszi a padra, vagy besüllyeszti a táskájába (a háromhetes szendvics mellé, a tornacipőtől rögtön jobbra).
Soha nem fog többet előkerülni, esetleg ha táskavizitkor.
A kreativabbak persze nem így járnak el, mert a nemzeti hitvallást kitűnően lehet használni papírhajónak, repülőnek, titkos körlevélnek órák alatt, de alátétnek sem rossz az a szendvicshez, amiből kibuggyan a beltartalom (Dániel Péter pirulhat, ez mennyivel ketchuposabb ötlet!)
A felsőtagozaton persze más a helyzet, ott nyilván sokkal értőbben fognak hozzáállni ifjú lelkükkel a dologhoz.
Véletlenül sem lesz tele a szemétkosár a papírokkal, és elő nem fordulhat, hogy kreativ és szellemesnek szánt művek születnek, lásd még a Toldi-átiratokat.
A szülők nyilván az izgalomtól már-már reszketve, kipirult szemmel és fénylő arccal várják haza a gyermekeiket, első kérdésük ezúttal nem az lesz, hogy miből kaptál már megint karót, te átok, hanem hogy hol van?! Mutasd meg gyorsan! Aztán összeül a család a lámpafénynél vacsora helyett, összehajolnak az asztal felett és hosszan, az emlékezéstől kissé remegő hangon citálnak majd a hitvallásból vagy az alaptörvényből. S mikor a család álomra hajtja a fejét, lelkükben béke honol majd, olyan nagymagyar nyugalom, hogy ez a nap sem telt el hiába, hiszen már miénk ez a csoda (el ne felejtsük bekereteztetni majd, a Feri bácsi úgyis ráér a közmunkája mellett).
Hoffmann Rózsa elérte, amit akart: a szentséget egészen biztosan mindenki magához veszi s őrzi lakásában, szívében (tornazsákjában, iskolatáskájában, padjában, a tantermi szemetesben) magyarságunk ékes-édes bizonyítékát.
Kerényi Imre, aki ezt az egészt megálmodta, szintén pihenni készül, s már körvonalazódnak fejében a nagyszerűbbnél nagyszerűbb ötletek.
(„Kedves Igazgató Asszony!/Igazgató Úr! 2012. január 1-jén lép hatályba Magyarország Alaptörvénye. Az államnak kötelessége gondoskodni arról, hogy polgárai ismerjék a törvényeket, amelyek közül kitüntetett szerepe van Alaptörvényünknek. Az ismertetést a gyerekekkel kell kezdeni” – így kezdődik az az államtitkári körlevél, amiben Hoffmann Rózsa az iskolaigazgatókat az elvárásokról tájékoztatja.
A két korosztálynak kétféle kiadvány készült: a kisebbeknek a Nemzeti Hitvallást nyomtatták ki, a már felsorolt illusztrációkkal, valamint neves történelmi személyiségekkel, akik „törvényt szabtak a nemzetnek” (lásd képgalériánkat), bár Hunyadi Mátyást eddig kevésbé törvényhozó, mint háborúzó királynak ismertük, hacsak a király helyettesítési rendjét szabályozó úgynevezett nádori törvényt vagy a főnemeseket háttérbe szorító és a köznemeseket helyzetbe hozó törvényeket nem tartjuk a magyar történelem szempontjából korszakalkotó jelentőségűnek.
A 14 évesek – ugyanazokkal az illusztrációkkal – már a teljes alaptörvényt megkapják, a kicsiknek „csak” a Nemzeti Hitvallás jut. Mindez annak a nagyívű alaptörvény-népszerűsítő programnak a része, amit Kerényi Imre színházi rendező álmodott meg, Orbán személyes felkérésére. A program része az Alaptörvény Asztalának felállítása az önkormányzatoknál és egy estménypályázat is, nagy történelmi eseményekről.)
