Teljesen átlagos, középkorú, sokgyerekes, egyedülálló anyuka vagyok. Vagyok egyébként sokminden más is, de ezek a paraméterek azért eléggé behatárolják a mozgásteremet.
Pár évvel ezelőtt írtam egy könyvet A nagy Ő címmel, aztán rögtön utána bele is haltam a saját mondanivalómba. Három teljes év kellett hozzá, hogy kimásszak - valamennyire - a mély depresszióból.
Most a kettes sorszámot viselő gyerekem ültetett le a gép elé, nehogy már eltunyuljak agyilag. Ugyanő volt az, aki kissé elsápadt, amikor pár napja ismét rosszul lettem. "Anya, én ezt még egyszer nem csinálom még veled sem végig!" - ezt mondta, és azonnal beláttam, hogy igaza van.
Valaha újságíró voltam, meg forgatókönyvíró, meg talán író is. Most épp megint nem tudom, ki vagyok. Valószínűleg egy teljesen átlagos, középkorú, sokgyerekes, egyedülálló anyuka. Mert ezeket senki nem veheti el tőlem. Minden mást igen. A baj az, hogy meg is próbálják!
Legyen kezdésnek ennyi elég. Aki ismer, tudja, mit várhat tőlem. Aki még nem, kezdjen el rettegni :)