Ez egy földrajzi hely.

Vagy a fene tudja. Lehet, hogy itt már a gyíkemberek mászkálnak át az időkapukon és dimenziókon.

Elindulsz a klotyóra, menet közben elfelejted, hova indultál, így gyorsan összeütsz egy kis kaját a babáknak, biztos, ami biztos.
Ha véletlenül mégis megtalálod a klotyót, egészen biztosan elfelejted letolni a gatyádat.
A fürdőkád az a hely, ahol esetleg akár tíz percet is békésen szundíthatsz - amig ki nem folyik a víz.

Nézed meredten a további gyerekeidet, látod, hogy mozog a szájuk és azért még emlékszel rá, hogy általában értelmeseket szoktak mondani, de csak annyi jön ki a szádon, amikor elmeséli a soros (hehe, értik, soros!!!) gyerek, hogy hányast hozott haza a suliból, hogy: hörr, hozd ide a cumit.

És szégyelled magad.

Teljesen jogosan, szégyelld is.

Bezzeg anyósod, bármelyik... - aki igazán belehúz és jól csinálja, válogathat a palettáról... - bármikor elmondja, hogy bezzeg ő vígan dalolt és cigánykereket hányt a gyerekeinek, miközben saját kezűleg horgolta a cumisüvegeiket és főzte ki a zoknijukat, természetesen a patakban mosta a pelenkákat, és érdekes, nem nyafogott ennyit, mint most én, hát szörnyű ez a mai fiatalság, még ha nyugdíjas korú is.

Apósod, ha van még, egészen biztosan elmondja, hogy ő szólt előre, neked nem való gyerek, mert szemlátomást alkalmatlan vagy rá.

Aztán összenéznek és együttesen megállapítják, hogy ők bezzeg milyen k... szóval nagyon jól csináltak mindent. Te nem röhögsz, pedig felfénylik előtted a fiuk képe...

Megpróbálsz a babakocsival eljutni egy kétkezi bankfiókba, de persze nem férsz be az ajtón.
A Nemzeti Lófaszbolt előtt úgy csinálsz, mint a gimnazisták: megvárod, míg arra jön egy felnőtt, akinek elég jó a humorérzéke és vesz neked cigit (mert neked is kell a cumi).
Amikor a piacon megdícsér a sárgarépaárus, hogy milyen fitt nagymama vagy, negédesen mosolyogsz és próbálsz egyfelől nem elaludni, másrészt rögvest alkudni az árból (nehogy már rontsunk a legendákon).

Ha dolgoznál valamit, felvisít a sziréna, plusz valaki biztosan megmondja, hogy ezek a legszentebb pillanatok és saját magad készítette nemezpapucsban kéne sámándalokat énekelned, mert ez a dolgod.
Ha megfogadod a tanácsot, holott életedben egy keresztöltést sem sikerült még véghezvinned, akkor valaki biztosan megmondja, hogy azért dolgoznod kéne, mert így eltunyulsz, kövér leszel és öreg, mintha eddig nem úgy érezted volna magad.

Éjjel kettőkor felpattan a szemed, a párod arcába cumisüveget dugsz, aztán elnézést kérsz tőle, de a felénél elalszol. Mindegy, mert őfel sem ébred. Megviselte, hogy legutóbb ruhástul akarta megfürdetni valamelyik babát.

Hivatali ügyintézéskor megpróbálsz szájról olvasni, persze nem megy, így soha nem tudod meg, hogy melyik rubrikába milyen fasztudjamit kéne három igazolással feltöltened.

Jön a postás, figyelmeztet, hogy ki kéne írni a szaporulatot a postaládára, mert hamarosan érkeznek majd pártunk és kormányunk levelei, nehogy már kimaradjunk a jóból - de nagy arc a csávó, ad mellé egy puszit is. Ettől megilletődsz, bár már nem emlékszel, hogy miért is rezeg be az ember térde egy közel kétméteres, baromi jóképű fiatalember láttán. Vagy egyáltalán bárki láttán.

Igyekszel a szaros pelenkát nem belefőzni az ebédbe.

Néha muszáj kápét felvenned az automatából, de persze vagy a kártyát, vagy a kest felejted ott. Szerencsére itt a tanyán jó emberek (is) laknak, mindig utánad hozzák azzal, hogy kéne aludni néha egy kicsit, mert nem lehetnek ott állandóan, amikor hülye vagy.

És akkor kicsit elalszol. Ez megtörténhet vécén, fürdőkádban, konyhában támaszkodva, vagy a nappali közepén állva.

Egyetlen egy helyen nem történik meg: az ágyadban.
Neked gomb van a hátadba szerelve. Amint  a matracot éri, jelez a gyerekeknél. És akkor indul a rikács.

De semmi gond, láttunk már ilyet, azt se éltük túl, de mindig behazudjuk magunknak, hogy olyan húsz-huszonöt év múlva könnyebb lesz.

A retkes lótüdőt lesz könnyebb.

Képünk illusztráció. Mi nagyságrendekkel szarabbul nézünk ki.