Mostanra már valószínűleg minden 18 (pardon: 16) év alattinak beleállt a görcs a gyomrába, már mindenki vadul kivasalta az ünneplőjét, megvetette az új táskát, tolltartót, izés füzetet, bigyós körzőt, pláneolyanos tornazsákot, jaj-de-ez-olyan-cikis tesicuccot, meg a kiegészítőket.
Az idén már tök olcsóból meg lehetett úszni, a rezsicsökkentés jegyében, ha mindenből új, akkor akár 80-90 ezer forintból is, hozsánna néked, NER.

Majd holnap megkapjuk a tankönyvcsomagokat is, melléjük a csekket, az se két fillér lesz, pláne, ha a gyerek nyelvet is tanul (miért ne tanulna?!), meglesz olyan 20-25 ezerből, van annak, aki el nem issza. Hozsánna néked, KLIK.

És ha már KLIK: hát veszünk az iskolának géppapírt, krétát, kifestettük az iskolát, a kerítését (lehetőség szerint szivárványszínűre), újrahúztuk a drótokat a falban, kicseréltük a villanykörtéket, visszaszereltük a kilógó konnektorokat, odaadtuk az alig használt monitorjainkat, laptopjainkat, televettük a klotyókat vécépapírral, szappannal, papírtörölközővel. Esetleg vettünk már padokat és székeket is, meg persze táblákat, térképeket, Mengyelejev-táblázatot és ami még kellhet a közoktatásban, ha már értünk van, hozsánna néked ismét, KLIK.

Akiknek nem volt szerencséje, már ma ájuldozhattak a hőségben az évnyitón, jobb helyeken összevonják ezt az első tanítási nappal - mert a szeptember elseje az szeptember elseje, kit érdekel, hogy csütörtök, és esetleg semmi értelme ennek az egésznek?! Rend a lelke mindennek.

Aztán majd elmegyünk az első szülői értekezletre, ahol monoton fejhangon eldarálják nekünk a tanév rendjét (megnézhető a neten), eléneklik a követelményeket (megnézhető a neten), elmondják, kik az új tanárok, kik az új osztálytársak, kik mentek el és hogy kéne egy nyílászáró-csere is, kérjük a kedves szülőket.

És a kedves szülő holnap reggel a kölyökkel együtt korán ébred, morcos lesz, és tudja, hogy ez mostantól rohadt sokáig így lesz, így hát ettől még jobban bedurcázik, kaotikus lesz minden iskola környéke, mert naná, hog első nap mindenki autóval viszi a gyerekét (ez később megváltozik), hosszan búcsúzik és zokog satöbbi.

Na de onnantól.

Becsukódnak az iskolakapuk, és holnap reggel nyolctól egy fél ország fog fellélegezni, hogy legalább napközben nem minket nyesztet a gyerek :)

Freedom, szülőtársak!!! Már majdnem olyan jó, mint amikor összepacsizunk, ha elindul a busz a gyerekekkel az egyhetes osztálykirándulásra!!!

(Nyilván most rendkívül sok, küldetéstudattól sújtott szülő fogja nekem elmondani, milyen hanyag és felelőtlen szülő vagyok. nekik most mondom, aztán nem foglalkozom velük: 1. a negyedik gyerekemmel játszom ezt végig, 2. pedagógus voltam, amig bírtam cérnával, 3. beszélgessünk majd a felvetéseikről úgy tíz év múlva :) )