Hosszú évek kísérletsorozatai után Dr. Hermann Finkelbaum svájci gerontológus, mikrobiológus és kutatócsapata meghökkentő felfedezésre bukkant, amely megváltoztathatja az emberiség jövőjét.
Levezetésük szerint az ember életkora akár 150 éves koráig kitolható anélkül, hogy az öregedés nyomai felbukkannának – amelyek mindez idáig megkeserítették eleink életét és a miénket is. A vizsgálódások alapján egy pofonegyszerű megoldással búcsút inthetünk az érelmeszesedésnek, ízületi kopásnak, a meszesedésnek, de még az aggkori dementiának is. A szinte hihetetlen felfedezés egyenes következménye, hogy a duplájára növekvő élettartam egyúttal a szaporodási képességek időbeli kitolódását is jelentheti. Ez azt jelenti, hogy akár száz-százhúsz éves korunkban is boldogan élhetünk szexuális életet – sőt, még szaporodhatunk is!
A döbbenetes felfedezés egyúttal átírja a történelemszemléletünket is. Többé nem csupán mese lesz Matuzsálem életkora vagy Ábrahám és Sára szépkorú gyermekáldása, hanem mindennapjaink valósága!
- Először kétkedéssel fogadtam Finkelbaum professzor ötletét, de kipróbáltam. Az első héten kissé szokatlannak, kevésbé komfortosnak éreztem az életemet, de azután napról napra könnyebbé vált az életem. Megszűnt a stressz, az aggodalom. Ma már nem is értem, hogyan tudtam eddig máshogyan élni! - nyilatkozta Eileen W. March amerikai háziasszony, két gyermek boldog édesanyja.
A titok, amelyről Dr. Finkelbaum lerántotta a titkot, valójában nem új keletű – nem véletlen azonban, hogy annak idején az inkvizíció, vagy később a nagyhatalmak, illetve napjainkban amultinacionális cégek összefonódása hihetetlen mennyiségű pénzt és energiát fektetett abba, hogy a nép egyszerű gyermeke ne élhessen ezzel a velünk született képességgel.
A gyógyszeripari konszernek – ld. a XVI. Svájci Orvoskongresszus jegyzőkönyvét – minden követ megmozgatnak azért, hogy az emberiséget egyik betegségből a másikba hajszolják, s így új és még újabb gyógyszerekkel mérgezhessék.
Képzeljünk csak el egy világot, amelyben a századik születésnapunkat kocogással ünnepelnénk, dédunokáinkkal fociznánk vagy éppen szellemi fejtörőkben mérnénk össze erőnket – nos, nem elképzelhetetlen, sőt!
Igaz, a megnövekedett életkorral a munkaképes kor is jelentősen kitolódna – nem véletlen tehát, hogy a nagyhatalmak titkos egyezményeik záradékaiban kölcsönösen biztosították egymást arról – l. az 1973-as pekingi gerontológiai konferencia -, hogy minden erejükkel azon lesznek, ne történhessen meg az áttörés.
Dr. Finkelbaum és csapata azonban nyilvánosság elé állt és elárulta a titkot. Titkos helyen készült videóüzenetekben juttatták el a Föld valamennyi országának az információt: az angol vécé tehet az emberek korai haláláról!
- Nálunk, Kínában főleg az elmaradottabb, hegyi falvakban alkalmazzák a mai napig a módszert, amelyet Dr. Finkelbaumnak hála, mára már az egész világ ismerhet. És, ugye, nem kell különösebben bizonyítanom a tényt, hogy a kínai hegyek között egészen meglepően idős emberek élnek, remek egészségnek örvendve – nyilatkozta Liu Chi Kong, kínai gerontológus professzor.
Mint ismeretes, a maihoz hasonló tartályos vécét már a 16. század végén feltalálta egy angol költő és polihisztor, Sir John Harington (1561-1612), elterjedése csak a 19. század harmadik harmadára tehető. (Ez a vécétípus először Angliában hódított tért, ezért nevezik Magyarországon angolvécének s ezért vécé - Water Closet - a neve minden magyar vécének is.) A nagy ötlet voltaképpen nem a tartály, hanem a vízvezetéken alkalmazott S-kanyar volt, amely a szag kiáramlását akadályozta meg: így a klozettot a lakáson belül is el lehetett helyezni. (Ez az újítás valószínűleg szintén angol embertől, Thomas Crupper (1837-1910) bádogostól és későbbi vécégyárostól származott.) Ugyancsak 19. századi találmány a száraz, vagy vegyi vécé is, amelyben klórral, hamuval vagy savakkal semmisítették meg a szennyet. Ez az eljárás azonban nem terjedt el. Népszerűségre akkor tehet majd szert, ha a víz drágábbá válik, mint a vegyszer. Az angolvécék az idők folyamán mind technikai, mind formai szempontból nagy fejlődésen mentek át - gondoljunk csak az ülőkés, guggolós tartályos, vagy oldalspricnis változataikra - és ma már éppoly elterjedtek a világban, mint néhai őseik, az árnyékszékek. A bokortól az űrhajókon használt nejlontasakokig tehát épp oly rögös út vezetett, min a kőbaltától a számítógépig. Arról pedig érdemes elgondolkodnunk, miért vagyunk büszkék az egyik útra és a másikra miért nem.
De vajon milyen betegségeket okoz az angol vécé?
Meglepő, de Ön egészen bizonyosan ebben a szindrómában szenved, ha az alább felsorolt tünetek közül legalább három egyidejűleg és huzamosabb ideig fennáll:
-
Hányinger
-
Látási problémák
-
Depresszió és ingerlékenység
-
Legyengült immunrendszer
-
Fejfájás
-
Szédülés
-
Álmatlanság és
-
Alvási zavarok
-
Gyakori vizelés és extrém szomjúság jelenségei
Még váratlanabb, de a következő tünetek is erre a betegségre utalnak:
-
Emelkedett koleszterinszint
-
Leukociták (fehérvérsejtek) számának csökkenése figyelhető meg, amely mérgezésre utal
-
Csökkent vörösvérsejt-szint
-
Radiolytikus vegyületek keletkezése
-
Csökkent hemoglobin szint, ami vérszegénységre vezethető vissza
Az ok pofonegyszerű: a tartályból lezúduló víz jelentős mikrokémiai átalakuláson megy keresztül, míg tárolási helyéről a csatornába érkezik, útja közben kifejti káros hatását.
Egy másik tanulmány ugyanis azt találta, hogy a 2,4 GHz-es frekvenciás sugárzás emelkedett vércukorszintet is okozhat bizonyos emberek esetében. Ez rámutat arra a lehetőségre, hogy a 3. típusú cukorbetegséget többek között az angolvécé vízöblítése is generálhatja.
Ahhoz tehát, hogy akár 150 évig is boldogan és egészségesen élhessünk, ne szenvedjünk gyógyíthatatlan és gyakran nehezen diagnosztizálható betegségekben, nem méregdrága gyógyszeres kúrákra van szükségünk – elegendő egyszerűen ott ürítkeznünk, ahol a természet megkívánja!
Iktassuk ki életünkből a lezúduló víz beláthatatlanul káros hatásait, hiszen tudjuk: a víz vízszintesen természetes.
Természetes körülmények között élve pedig életünk hosszabb és teljesebb lesz.
Ha pedig mindehhez makrobiotikailag is helyesen táplálkozunk – ideértve a teliholdkor, válaszúton szedett varjúhájat és a vörös rókaikrát is – életünk határa a csillagos ég lesz!
