A kérdés jogos – sokkal többeket izgat, mint elsőre talán gondolnánk.

Mennénk, mondjuk, bányásznak. Szövőnőnek, suszterinasnak, könyvtárosnak vagy egyszeri bárminek. Mint mindenki más.

Már a jelentkezéskor beadott önéletrajz – miszerint cv – összeállítása is fejtörést okozhat. Mert most beleírjuk, hogy nem csak kifejezetten szerettünk/szeretünk prütykölni, de egy időben nem csupán hobbiból léptünk a promiszkuitás hímes mezejére, vagy sem?

Ha beleírjuk, az a baj, ha nem, akkor meg az.

Ha beleírjuk, feltétlenül tüntessük-e fel mellette, hogy például az okj-s pénzügyi-számviteli tanfolyamon az a minősítés nem annak szólt, mennyire voltunk nedvesek, izgatóak vagy éppen nagyszájúak, mert a szakmai vizsgán nem azt húztuk, hanem vagy tudtuk a tételt vagy nem.

Nem a mellbőségünk alapján adják meg az elsőbbséget az utakon, nem a lábunk közé néznek, ha boltban eladók vagyunk, nem fogdossák a seggünket, ha épp idősgondozással foglalkozunk – ha mégis, nyugodtan pofozkodhatunk.

Ha írók, költők vagyunk, akkor persze óhatatlanul mindenki baromira tényfeltárja majd a gyűrött lepedőinket, de remélhetőleg csak azután, hogy jelentős életművet hátrahagyva magunk után távoztunk már a porhüvelyünkből, ha tetszenek érteni ezt a kis cuki sanda utalást, hehehe.

Ha bőrdíszművesek vagyunk, valószínűleg az lesz azért a továbbiakban fontos, hogy megcsináljuk-e azt a kurva cuccot rendesen vagy sem – nem pedig, hogy állva szeretjük vagy extrém helyzetekben inkább.

Mondjuk, szerintem egyszerűbb megmondani már a cv-ben, hogy ez volt, most meg ez van, amúgy semmi közöd hozzá, és a szemembe nézz, baszki, ne a zsebedet gyűrködd ritmikusan, ha velem beszélsz.

Esetleg félvállról még odavethetjük, hogy ha a magyar parlamenti pártok soraiban tangában vonagló, saját falloszukkal csúnyán bánó verőlegények találhatók, ameddig bárki félresikerült, szemlátomást impotens/kihívásokkal küzdő emberszabásúaknak a nő az, akinek a luka körül még található figyelemreméltó, mégpedig a melle, aztán slussz, tehát jogosan verjük meg a fölösleget rajta és hülyézhetjük le nyilvánosan – szóval addig mi, akik netán pornószínésznők voltunk, inkább legyünk kifejezetten büszkék a volt szakmánkra, mert az ezekhez képest kifejezetten polgári, diszkrét foglalkozásnak minősül.

De bárhogy is döntünk, ha valaha pornószínésznők voltunk, egy, legalább egy vén faszi egészen biztosan lesz a bérelszámoláson vagy a portásfülkében, aki nyálcsorgatva, fennakadt szemekkel bármelyik videónk bármely képsorát érzékletesen fel tudja mondani, kicsit liheg közben és vörösödik a feje, miközben óbégat, hogy jajajajjjj, az erkölcs, de már majdnem elment közben, már távoli fitymacsattogás hallatszik, csak az a szájbavizelős jelenet még nincs teljesen meg fejben, fizetek még kicsit, csak maradj...

Kibaszottul kurvára közönséges voltam?

Csak gondolja a kedves olvasó.

A kedves olvasó olvasson: http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/334848_pruderiam

Aztán gondolkodjon kicsit, melyik a nagyobb kurva. Aki valaha pornószínésznő volt, ezt nem tagadja le, oszt most énekel/vályogot vet/ás vagy amit akar – vagy a másik, aki kiemelt flekkdíjért már-már kádéenpés magaslatokban onanizál kéjelegve.

Kár volt az életműért, amit eddig összekalapált magának. Egyetlen írással semmissé lehet tenni.

Ja, nem a pornószínésznőre gondoltam.